Oldalak

2007. augusztus 27., hétfő

Végre képek!

Ma végre feltöltöttem a július vége óta gyűjtött képeket, időrendben, de mostmár nem a hét nevével, hanem a dátummal a könnyebb azonosíthatóság és követhetőség érdekében.

Peti megjegyzésére megírom, hogy itt ül mellett Kara, a fekete (plüss) varjú, aki Németországból repült ide, Hinterzaltenből. A csoki pedig finom volt! :)

Várom már a koppenhágai utat nagyon, csak ne lenne 15 fok, eső és ősz!!! Nem is volt nyár!!! Reklamálni fogok...

Tündi és Dávid Osloban - Dávid verziója

Régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. Gondoltam írok majd valami okosat és szépet, de nem túl sok minden jutott eszembe, mit is lehetne hozzáfűzni ezekhez a képekhez?

Fullscreen

Azért mégis pár szó. Norvégia egyszerűen fantasztikus, mégha a tengerük kicsit hűvös is (de azért úsztunk benne), s ha az étkezési szokások is kicsit furcsák. (A lekváros sajt például nagyon furcsa, de még haza is hoztunk belőle.)

Persze a legjobb Norvégiában a házigazdánk volt. Ahogy Flóra is írta, nagyon sok mindent megnéztünk együtt, s bár elhallgatta, de a képeken is látszik: ő is fürdött a tengerben, egy kicsit. Persze sétáltunk sokat, voltak érdekes múzeumok (tényleg érdekesek, bár Amudsen eredeti kutyája kicsit sokkoló volt...), meg gyönyörű táj, sütöttünk közösen, grilleztük és alkoholt fogyasztottunk a parkban (amit itt törvény tilt...), a lényeg azonban az, hogy együtt voltunk. Nagyon jó volt.

Természetesen nem tudtunk megnézni mindent, ezért egyrészt feltétlenül vissza kell még mennünk egszer :), másrészt így a fotóink sem mutatják be egész Norvégiát. Amíg saját képekkel nem tudjuk bemutatni, addig pár kedvcsináló videó:


2007. augusztus 26., vasárnap

Hétvége Petivel

Tegnap elindultunk felfedezni az Oslo körüli erdő északi részét, de némi ügyetlenkedéssel a 41-es busz helyett a 42-esre szálltunk, és egész máshol kötöttünk ki, mint terveztük. Ez Baerum volt, Oslo agglomerációs körzete. A Haslum nevű kis település templomát néztük meg, ha már itt jártunk. Sajnos semmilyen információt nem közöltek a templomról, pedig biztosan régen épülhetett. Visszaérve a városba sétáltunk a Majorstuen városrészben, megtaláltuk a kézművesek és farmerek vásárát. Ezen a rendezvényen korábban jártam már Mamiékkal és Tündiékkel is, mindkét alkalommal máshol. Most megkóstoltunk egy vastag palacsintát lekvárral és tejföllel, sajtokat, szörpöket, mézet, és persze a rénszarvashús-szalámi különböző változatait: vörösboros-konyakosat, pirosgyümölcsöset, marhával vagy kecskével vegyítettet. Később lesétáltunk a királyi parkon keresztül a Karl Johanig, azaz a főutcáig, térképeket kerestünk Petinek, bejártuk a környéket. Itthon főztünk vörösboros marhapörköltet (Peti tényleg segített), és megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat.

Ma reggel pontosan megterveztük az utat, nehogy úgy járjunk, mint tegnap, meg persze vasárnap révén a tömegközlekedés is sokkal nehézkesebb. Például a metró csak félóránként jár, a villamosok is (mármint vasárnap reggel). A 41-es (végre!) busszal kimentünk a Sörkedalen iskola megállóig, ahonnan kb. 5 km-es kirándulással (nem túrával!! - Peti, büszke vagyok Rád!) elértünk a Kobberhaughyttá-ig, amely egy nagyobb turistaház. Az út során a táblák meglehetős rendszertelenséggel és következetlenséggel mutatták a hátralevő kilométereket, illetve néha egy szurdokban a köveken vitt az út... A turistaháznál megebédeltünk, majd béreltünk egy kenut és egy órát csónakáztunk a tavon. Nagyon szép volt a környék, körbe-körbe fenyőfák, a tavon kacsa és tavirózsák voltak. Egy óra után én visszamentem a házba, hogy még egy órára kibéreljük a csónakot, annyira jól éreztük magunkat. A második órában már videót is készítettünk magunkról:



Amikor letelt a második óránk is, kicsit szemerkélt az eső, így maradtunk még a háznál, ettünk gofrit és pirosáfonyás sütit, hogy erőt gyűjtsünk a visszaútra, amelyet egy másik (hosszabb) útvonalon tettünk meg). Most várjuk, hogy kiolvadjon a vacsora (töltött paprika), hamarosan feltöltöm az elmúlt hetek képeit is!

Puszi!

2007. augusztus 22., szerda

Tündi és Dávid Osloban

Sajnos Tündi és Dávid ma hazarepült, ez az egy hét olyan gyorsan telt, mintha csak néhány nap lett volna. Még a Petire való várakozás sem tette hosszabbá.

Azt hiszem, jól érezték magukat, még ha nem is lehettünk túl sokat együtt a munkám miatt. Sok szép helyet bejártak, nekem is tudtak olyat mutatni, ahol még én sem voltam (például amikor elmentünk egy tóhoz, amiről kiderült, hogy az Oslo ivóvízkészlete. Sokat-sokat sétáltunk, voltunk együtt múzeumban is. Az idén 60 éves Kon-Tiki Múzeum tetszett nekem legjobban, ez mutatja be Thor Heyerdahl híres norvég kutató Polinéziába ill. a Húsvét-szigetekre és más egzotikus helyekre tett útjait, valamint hogy milyen hajókat használtak, hogyan építették őket. Az egyiptomi technikát vették alapul, amikor papirusz-hajót építettek, de ez a hajótípus más vidékeken is megtalálható, pl. Közép- és Dél-Amerikában, Pakisztánban, stb.

Végigjártuk az Oslóhoz tartozó kisebb-nagyobb szigeteket is komppal, láttunk sok kis faházat az egyik szigeten, a másikon középkori cisztercita kolostor romjait. A harmadikon pedig a strandot :) A hűvösre való tekintettel nem fürödtünk a Hovedöyán, a legnagyobb szigeten sem, ahol homokos part is van (és a kolostor-rom is). Tündiék tegnap délután azért megmártóztak a tengerben a Bygdoy-on lévő strandon.

Tegnap este piknikeztünk a parkban, miután Petit megtaláltuk a vasútállomáson (a táblán lévő félrevezető kiírásoknak köszönhetően ez nem volt egyszerű). Jó norvégokhoz méltóan grilleztünk, boroztunk (noha ezt elvileg nem lenne szabad), beszélgettünk, Peti végre mesélt Bálint és Cili esküvőjéről. Aztán Tündiék összecsomagoltak (részben az én holmimat is, így segítve engem a hazatérésben), majd megnéztük a Szabadság, szerelmet DVD-n. Most megint rengeteg ennivaló van a hűtőben, fagyasztóban, szekrényben, remélem, Petivel néhány hét alatt megesszük a nagyját. Tündi készített finom lángost, ami inkább panírozott valaminek nézett ki és kenyér íze volt, mert nem fehér lisztből készült, hanem valamilyen teljes kiőrlésűből (nem olyan egyszerű itt lisztet venni… túl nagy a kínálat, sokféle liszt van és a szótár sem tökéletes). A császármorzsa is finom volt, de nem császármorzsa-kinézetű, mert a búzadarával is akadtak gondjaink: itt (szótárral) sikerült valami darabosra őrölt gabonát venni… Kulturális sokk, ugye… :)

Azt hiszem, talán Tündi és Dávid később beszámol majd további kalandjaikról a blogon. Addig is mi Petivel élvezzük a napsütéses délutánokat!

2007. augusztus 4., szombat

Városi lány

Az alábbi linken találhatóak ÚJ képek a vitorlázásról (egy részük már a saját képeim között is fent van)!

Hogy miért is városi lány a bejegyzés címe? A napokban vettem málnát, és hazafelé azon gondolkodtam, hogy már dobozban kell vennem a málnát, ahelyett, hogy kimennék a kertbe szedni... Hát ide juttottam... És hogy mozogjak kicsit, vettem kártyát a városi biciklikhez (végre lehet újra kapni), illetve voltam Trióval a munkahelyén lévő edzőteremben átmozgatni magamat. Nem gondoltam, hogy egyszer én is edzőteremben töltöm majd az estét, mint a norvégok többsége. Persze ez nem a beilleszkedési projekt része, egyszerűen már nem bírom az ülést. Ez is a városi élet része. Azt hiszem, otthon többet fogok sportolni (akarom mondani, egyáltalán fogok...), remélem, Tomiékkal lesz mód kosarazni. Úgy tűnik, a délutánjaim többsége szabad lesz (attól függ, hol kapok állást), mert Melindával nem kell heti 2x2 órában foglalkoznom, van új tanára.

Az utóbbi egy-két hétben sok időt töltöttem Trióval és a hugával, Thanh-nal, sokat sétáltunk a városban, voltunk vietnámi étteremben, ahol hagyományos leveseket ettünk, voltunk egy temetőben, ahol sok híres norvég van eltemetve, voltunk olyan parkban, ahol sok kis kiépített vízesés van. Megmutatták a város legjobb zöldségesét, ahol üvegben lehet kapni káposztaleveleket, de nem tudtam megállapítani, hogy vajon savanyúkáposzta-e. Várom már Tündiéket és Petit nagyon!