Apró galibák

A május 17-ei ünnep után sem várt sok munka az irodában (péntek volt és szinte mindenki szabadságot vett ki). Arilddal ketten voltunk bent...
Szombaton sokáig aludtam, aztán kitakarítottam a lakást (ez az én hetem volt). Este meg nem volt kedvem sehova menni.

Vasárnap Karival megnéztük a Shanghai kincsei kiállítást (végre találtam valakit, aki eljött velem :-)). Nem volt nagy kiállítás, mindössze 3 terem, az elsőben arany és ezüst dolgok voltak főleg, a másodikban bronz, a harmadikban porcelán. Láttunk porcelán párnát!!! Képek itt.

Arild próbált utánajárni a munkavállalásimnak a múlt héten, miközben én a repülőjáratokat és szén-dioxid-kibocsátást tanulmányoztam és írtam róla esszét. Igazi HR-es feladat.. :-(
Közben csütörtökön, amikor ő nem volt bent, megérkezett a Ringneshez a másolat (én az eredetit a mai napignem kaptam meg a saját címemre..). Ezzel péntek reggel elgyalogoltam az adóhivatalba, ahol hosszas problémázás után kitaláltuk, h nem kell nekem állandó személyi szám, csak ideiglenes, mert csak 3 hónapot dolgozom (fura módon márciusban kezdtem, de a munkavállalásim csak május 3-tól szól...). Ez újabb 2-3 hét.

Csütörtökön venni akartam norvég SIM-kártyát, hogy mindenki, aki meglátogat, ezzel legyen elérhető és engem is olcsón el tudjon érni. Na elsőre a boltban a lány (angolul) nem értette, mit akarok és feltöltőkártyát adott (sokadszori kérdésem ellenére...). Ezt itt visszaváltani nem lehet, mert nem is rendes feltöltőkártya, hanem csak egy blokk az igazolószámmal. Most próbálok új gazdát keresni neki...
Viszont vettem nagy nehezen SIM-kártyát. Azt meg használni nem lehet. Aktiválni (regisztrálni) kell először, a személyi számommal, ami 2-3 hét múlva lesz kész. Mégis sikerült aktiválás előtt 2 sms-t küldeni róla... Nem értem, az állam miért akarja tudni, hogy ez az én számom és bárki külföldi nem rendelkezhet norvég számmal?!?

Csütörtök késő este megérkezett Carsten, németországi barátom, aki Miskolcon volt AIESEC-es gyakornok 2005-ben. Elláttam minden szükséges dologgal (térkép, Osloról információk, SIM-kártya (akkor még nem tudtuk, hogy nem működik) és megbeszéltük a pénteki találkozót), aztán ő elment a szállására.

Pénteken munka után találkoztam Carstennel a városban, várost néztünk és nekem kellett idegenvezetni :-) Ráadásul angolul... Jól éreztük magunkat, valamikor 8 után keveredtünk haza, amikor megcsináltam a májat is (Trió nagy örömére) és hármasban megvacsoráztunk. Még beszélgettünk egy darabig, aztán Carsten hazament én meg összepakoltam a 3 napos kirándulásra Telemark megyébe. Erről legközelebb :-)

Május 17. Nemzeti Ünnep

05.16. szerda

A nemzeti ünnepet megelőző délután a norvégok általában rendesen kirúgnak a hámból (így többnyire nincsenek olyan állapotban másnap, hogy érdemben ünnepeljenek), mi viszont grilleztünk az Akershus erődítmény tövében a parkban. Zara kivételével a teljes MC jelen volt, valamint Kari, a norvég lány és én, a gyakornokok közül senki más nem jött el. A virsli (pölse) finom volt, végre találtam iható sört is (0,33 dl még nem egy mennyiség és én csak egyet tudok meginni), nagyon jó volt a hangulat (a kissé hűvös időt leszámítva, de legalább a nap sütött), egészen addig, amíg fel nem fedeztünk, hogy a kezemtől nem messze (amin támaszkodtam, miután előrébb húztam a plédemet) egy használt injekcióstű volt. Remélem, nem tenyereltem és nem is ültem bele, legalábbis nem emlékszem, hogy valami megszúrt volna. Azért kis időre volt nagy riadalom. Találkoztunk egy csövessel is, aki egy, a nyakába akasztott műanyagnak vagy sima kőnek látszó tárgyat próbált eladni nekünk azzal a mesével, hogy a viking korból találta. Az emberi hülyeség határtalan...

05. 17. csütörtök - Nemzeti Ünnep

Ezen a napon a norvégok csupa olyan dolgot csinálnak, amit amúgy nem szoktak, ez a gyerekeknek is a "mindent szabad" ünnepe. A nap nagy közös reggelivel kezdődik, amikor (csak ezen a napon) reggelire pezsgőt isznak, virslit és mindenféle jót esznek. Engem Kari barátai hívtak meg egy ilyen reggelire, ahova mindenki vitt valami finomságot. A reggeli így is kb. 11-re készült el, addig a tv-ben néztük a közvetítést a különböző városokból. A reggeli (ez esetben pezsgő nélküli) után elmentünk a kastélyhoz, ahol a gyerekek vonultak fel és a király integetett. Minden iskola diákjai felvonulnak zenével, mazsorettesekkel, énekkel az adott kerület utcáin, aztán a főutcán találkoznak és így mennek nagy folyamban a király elé. Mind a gyerekek, mind a felnőttek többsége gyönyörű viseletben volt, a maga megyéjének a ruhájában. A lányok nem az anyuka megyéjének a ruháját kapják (ha az anyuka más megyébe ment férjhez, mint ahol született), hanem azért a megyéjét, amelyikben születtek. A gyerekek általában akkor kapják ajándékba a népviseletet, amikor konfirmálnak (kb. 14 éves korukban). Innentől kezdve egész életükön át ezt az egy ruhát viselik május 17-én, esküvőkön, keresztelőkön, családi ünnepeken - mivel a ruha bősége, hossza állítható (többnyire övvel rögzítik és a nők mellrészen láncokkal, csatokkal fogják össze). Aki jártas a népviseletekben, a ruha alapján meg tudja mondani, hogy ki melyik megyéből vagy országrészből származik.

Sajnos nem tudom, ez a hölgy (balra) honnan érkezett (Oslonak nincs saját népviselete). Nekem nagyon tetszett, hogy a ruha anyagából hozzá illő, övre csatolható táskát is készítenek, így sokkal elegánsabb.

Kuriózum (jobbra): számi (lapp) népviselet. Nagyon színes a kendő, de a ruha kék-piros.

Ilyenkor nemcsak a gyerekek, hanem a végzős középiskolások (ún. Russ-ök (ejtsd: rüsszök) is felvonulnak a piros és kék kantáros nadrágjaikban. A nagy bulit követően május 20-a körül tesznek záróvizsgát. A felvonulás és parádé után visszamentünk a vendéglátónk lakásába (ahol mint reggel felfedeztem, életem első norvég bulijában voltam februárban, amikor az interjúra jöttem - ebben a lakásban és buliban ismertem meg Karit), fagyit ettünk, sütiztünk, dőszöltünk. Ezután Karival elmentünk hozzá, hogy átöltözzön és pihenjen fél órát (nem értem, a norvégok a semmitől és úgy el tudnak fáradni...), aztán eldöcögtünk a villamossal a Kuba parkba. Ahhoz, hogy a villamosig elérjünk Kari lakásától át kellett vágnunk fél Grönland városrészen, ami köztudomásúan a betelepülők lakta rész. Ők a saját május 17-ei ünnepségüket tartották, ez inkább hasonlított egy majálisra kirakodóvásárral, vidámparkkal és céllövöldével.

A Kuba parkban világzenei rendezvény volt, kicsit megmutattam azt is, hogy magyar vagyok (zászlóval), amiért valaki csóválta is a fejét. Állítólag minden évben vita van az ünnep előtt arról, hogy lehet-e más zászlót is lobogtatni, viselni, mint norvégot. Hát elég érdekesek voltak a bevándorlók és adoptált gyerekek a novég népviseletben, a bunad-ban (bünad), nem tudom, ez jobb megoldás-e...
Sok zenekar sokféle zenét játszott és megkóstoltam valami mexikói ételt is, ami a bab nélkül (a babos rettenetet kihagytam, kedves HB-m) leginkább a bolognaira emlékeztetett. Az volt az érdekessége, hogy egy palacsintaszerű tésztát bő olajban mély tál formájúra sütöttek, ebben adták az ételt és a tál maga egyben köret is volt. Fél nyolc után már nagyon fáztam és a bölcsességfogam (leendő helye) is fájt, így hazajöttem, csak néhány perc sétára lakom a parktól szerencsére. Videófelvétel a koncertről a képek között látható.

Angolul tudóknak pedig egy link a május 17-e történetéről (nemcsak állami, hanem vallási ünnep is: Jézus mennybemenetele).

Világos van

22 óra múlt, már lement a nap, de még világos van!!!!
Holnap szintfelmérő tesztet írok norvégból, de már nincs jelentősége és ez nagyon demotiváló. Nem tudok csoportba csatlakozni, mert csoportjuk nincs is és a magántanár 4xx korona/óra (több, mint 12000 Ft!!!), miközben én egy nap (!!!) keresek bruttó 750 koronát...

Kedves ismerőseim, olvasóim! Örülök, hogy olvassátok, amit írok, kérlek, jelezzetek is vissza, mert így, reakció nélkül úgy érzem, mintha nem lenne kinek írjak, magamnak meg nincs értelme, én úgyis tudom, mi van velem. Írjatok, kérdezzetek!!! :-)

Puszi, Flóra

Ps: a következő 2 napban nem leszek elérhető, a norvég állami ünepségek miatt. Remélem, az idő is kegyes lesz hozzánk ;-)

Vidám-szomorú napok

Hétvége

Szombaton - bár nagyon lógott az eső lába - úgy döntöttem, elvillamosozom Majorstua városrészbe megnézni egy kézműves vásárt. Nagy nehezen meg is találtam, de nagy csalódás volt, összesen 3, azaz három sátrat állítottak fel a kézművesek, egy keramikus, egy köves-gyöngyös-ékszeres és egy mindenes volt ott. Hazafelé sétáltam kicsit a belvárosban, sokkal szebb volt így, hogy hétágra sütött a nap és a szökőkutakban végre víz is volt. Láttam rengeteg végzős középiskolást, akiket piros vagy kék kantáros nadrágjukról és balhéjaikról lehet felismerni. Alapvetően békés népség, az utcán nincs velük gond, de tegnap olvastam az újságban (az Aftenposten angol honlapján), hogy egy 7 éves kisfiúval akartak sört itatni, ami önmagában bűncselekmény. A nadrágjukon van egy kis zseb, amiben általános adatokat tartalmazó kártyák vannak, emlékbe a barátoknak, ismerősöknek, gyerekeknek gyűjteménybe, Szegény kisfiú csak a sör megisvása után kaphatott volna ilyet; másnap felháborodott szülők levelei érkeztek a középiskolások iskolájának igazgatójához...

A szombat esti buli Karinál nagyon jól sikerült, volt sok ismeretlen norvég, 3 gyakornok fiú, akik a meghívásomnak köszönhetően jöttek el, és 2 román vendég, akik egy tévedés miatt keveredtek oda. A fiú gyakornok volt 2-3 éve, még rajta van a levelezőlistán, és Karit összetévesztette egy másik Karival, így ketten (a fiú és a barátnője) úgy jöttek a buliba, hogy ott derült ki, senkit nem ismernek és mi sem ismertük őket. Legalább vicces volt :-)
Az egyik gyakornok fiúval , Daniellel (Venezualából) sokat beszélgettem, érdekes dolgokat mesélt. Például a nevekről: náluk 2 keresztneve és 2 vezetékneve van mindenkinek. Az első keresztnév amit a szülők adnak, a második az apáé/anyáé, a vezetéknévből az első az apáé, a második az anyáé. Aláíráskor az első nevet használják mindenből. Ezzel szemben a braziloknál az anya vezetéknevét kapják a gyerekek, ha jól emlékszem. A venezuelaiak a Juan-t Cso-csonak becézik, mert a gyerekeknek nehéz kimondani a Juant, ezért később is minden Juanon rajta ragad a Cso-cso (így, szaggatottan mondják). Danielt pedig Dánielnek (persze nem olyan hosszú á-vel, mint mi) mondják, nem Denielnek (angolosan), és Daninak becézik. Nagyon tetszett neki, hogy nálunk is :-) Mesélte, hogy mennyire változatos az országa, hegy, völgy, esőerdő, folyó, hó, minden van. Kint sokszor 40-45 fok van, ezért ők akkor húznak kabátot, ha bemennek a házba! Mondta is, milyen fura ez neki Norvégiában, hogy kifele kell kabátot venni... Egyébként ez az első alkalom, hogy Európában jár. A barátnője olasz (volt), 5 évig jártak együtt, és amikor Daniel eljött, akkor szakítottak, mert egy év sok idő, addig bármelyikük beleszerethet másba - mondta ő. A spanyol és a portugál hasonlósága miatt nagyon jól megértik egymást a brazil Thiers-szel. Érdekes módon egyikükről sem mondanám meg ránézésre, hogy dél-amerikai, annyira európai arcuk van. Semmi latinos arcvonás...

Vasárnap egész nap szakadt az eső, ki sem tettem a lábam, végül focimeccsre sem mentünk el (nyitott lelátóra...), de sokat beszélgettem Krisztivel, Zsombor párjával, csináltam norvég házit és próbáltam elfoglalni magam. Ekkor olvastam az angol nyelvű híreket is, ahol írták, hogy kb. egy hete megerőszakoltak egy negyvenvalahányéves nőt a mi kerületünkben és az elkövető egy harmincas afroamerikai férfi volt, akit el is fogtak (a legutóbbi eset itt februárban volt). Ezt ugyan nem tudtam szombaton, amikor 2 sarkot egyedül kellett hazajönnöm a buli után, de olyan rossz érzésem volt, túl nagy volt a csend. Szerencsére semmi nem történt, csak félelmetes volt kicsit a csöndes utca. Vasárnap este megnéztük Trióval a The Departed c. filmet (a magyar címe azt hiszem, A tégla volt), kár, hogy tele volt cifrábbnál cifrább szavakkal, de a lényeget még angol felirattal is nehéz volt érteni... Persze a képek beszélnek, de a szöveget sem árt néha érteni :-)

Hétfői kalandok az ügyintézéssel

Pénteken Lars, a norvég AIESEC elnöke újra felhívta a rendőrséget, hogy a posta miatt visszakapták-e a munkavállalási engedélyemet, de mint kiderült, még ki sem küldték. Május 3-án megérkezett, szóval megvan, elkészült! Mondták, hétfőn menjek be érte. Ott is voltam már fél 8 előtt (nyitás csak 1/4 9-kor, persze iszonyat hosszú sor volt, de erre készültem). Szakadt az eső és kb. 10 fok volt. Amikor beengedtek, kaptam sorszámot (56) és vártam újabb majdnem egy órát. Amikor sorrakerültem, kedvesen felvilágosított egy fiatalember, hogy május 3-án csak a Bevándorlási Hivatal küldte meg nekik, a rendőrségnek a papírokat, de az még hozzájuk nem érkezett meg (14-e van!). Ha meglenne, akkor is a 3. emeleten lenne, ahonnan postára adják, ők nem adhatják oda személyesen. Akkor meg minek hívtak be?!? Így ma nem tudtam elmenni az adóhivatalba sem, kérni adókártyát és személyi számot. Szóval mit tegyek mást, várjak. Ezen már csak nevetni tudtam kínomban. Hátha meglesznek a papírok, mire hazamegyek.

Ennél már csak "jobb" jött a munkahelyemen. A cipőm, nadrágom csurom vizes volt, nem tudtam bejelentkezni a beléptetőrendszeren, mert pénteken valamiért nem léptetett ki. Arild ebéd után mondta, hogy az ő fönöke (aki egész múlt héten bent volt és egy mozdulattal elintézte, hogy Arild nekem szánt kártyás kijelentkezési javaslata ellenére se kapjak fizetést az otthon töltött napokra) elfelejtett szólni nekem, hogy nem folytatatom a norvég tanfolyamot, mert a cégnek nincs erre kerete. Másik két lány tanul most nyelvet ennél a nyelviskolásnál, mert ők egy programban vesznek részt és 1 évig Lengyelországban ill. Németországban fognak dolgozni. Hát eddig tartott a jó életem. Megint szakad az eső, hazafelé a cipőm is beázott és Trió a vacsoraígéretét is lemondta. Nem sok kedvem van bármit is csinálni, pedig van egy halom házim holnapra. Most nagyon csalódott vagyok, hogy ilyen nehezen megy minden, és amit eddig élveztem (a nyelvtanulást), az sem lesz már, ráadásul munkám is alig van, nem érzem túl hasznosnak magam. Kérdeztem Arildot, hogy a köv. 3 hónapban lesz-e több munkám, azt mondta, most tervezi a következő időszakot és lesz. Meg fel akarja hívni a rendőrséget meg a Bevándorlási Hivatalt, mert ez már tűrhetetlen.

Ennyit mára. Remélem, holnap legalább a nap kisüt.

Újra Osloban

Sajnos hamar eltelt az otthon töltött rövidke kis idő (két és fél hét), az első héten OTDK volt (ahol a cél nem a győzelem volt, csak a debreceni lányok egyikénél, Gergely Évánál akartam jobb eredményt elérni, ami végül csak úgy sikerülhetett, hogy első lettem - mivel ő meg második lett), a második héten pedig a 3 pénzügyes tárgyból vizsgáztam le. Ezen a héten voltunk 3 és fél évesek Petivel, juhúúú :-) A Borszékinél túlélt vizsgát egy esküvővel és lagzival ünnepeltem, ahol nagyon jól éreztem magam, egészen addig, amíg Peti haza nem akart menni. Vasárnap felköszöntöttük az anyukákat és nagymamákat, aztán már csak a pihenés maradt (végre).

Hétfőn voltam Peti barátaival és Zsomborral kosarazni, egész jó volt, olyan jól esett végre mozogni, átmozgatni az izmaimat (igen, olyanok is vannak...)! Vettünk Skandinávia útikönyvet és Petivel kinéztünk néhány lehetséges úticélt, foglaltunk is repülőjegyet Bergenből hazafelé (odafele vonattal szeretnénk menni). Sajnálom, hogy a szülinapomon nem voltam otthon, mint kiderült, tényleg felesleges volt csütörtök-péntekre visszajönnöm, mert a közvetlen főnököm, Arild Koppenhágában van, nekem meg nincs rendes munkám, és még a szülinapom is lapos lett. Trió azért kedvesen megemlékezett róla, egy csokor narancssárga gerberával. Igaz, reggel már fél 7-kor ébredtem Pöty sms-ére Észtországból, a kollégáim is gondoltak rám, felköszöntöttek, egyiküktől lufit kaptam, a másik hozott nekem norvég mazsolás édestésztából készült zsömlét (sokat egy tányéron, ami a tortámat jelképezte aztán mindenkit megkínálhattam belőle). Állítólag itt az a szokás, hogy a szülinapos kell meghívja a barátokat vacsorára, nagyon jó, még akkor is ő dolgozzon! :-) Idén ez most elmaradt, mert a gyakornoksörözésre sem mentem el, nem volt kedvem és úgyis annyi más buli lesz mostanában...

Le is voltam törve, több okból is: egyrészt mert nem volt mit csináljak, másrészt mert a bürokrácia megint kitolt velem. Amikor nagy nehezen megérkeztem tegnap, találtam egy levelet, ami a Postától jött, benne egy tájékoztató arról, hogy regisztráltak és igazoljam vissza, hogy jó címen vagyok bejelentve. Eddig még nincs is baj, kedves tőlük, csakhogy a levélen nem volt dátumbélyegző, a tájékoztatón március 30-a állt és én ezt a levelet ápr. 22-ig nem kaptam meg (pedig elsőbbségivel jött), és még csak be sem tudom bizonyítani, hogy én későn kaptam meg. A bajok pedig csak ezután kezdődnek. A kolléganőm ma felhívta a Postát, hogy bejelentsen engem, és a kérésemre megkérdezte, hogy mivel nem igazoltam vissza magam, az összes, időközben érkezett levelemet visszaküldték. És igen. Vagyis valószínűleg a munkavállalási engedélyemet (ha időközben megjött) és a fizetés-csekkemet is. Ma norvégul utánajártam a fizetésemnek, kiderült, egyszerűen elfelejtették számfejteni. Következő kérdés, hogy fizetett szabadságon voltam-e otthon, vagy sem. Erre határozott választ nem tudtam adni, mert eredetileg abban állapodtunk meg, hogy fizetés nélküli lesz, de mielőtt eljöttem, Arild megmondta, hogy hogy jelentkezzek ki, és az fizetéses volt. Erre a hölgy a kifizetőhelyről felhívta Arild főnökét, aki rövid úton egyértelművé tette, hogy fizetés nélküli. Így sikerült márciusban 6600 koronát keresnem a kb. 10-10500 helyett, amiből 3900 korona (több, mint a fele) a lakbérem. Szerencse, hogy az előző hónapról maradt még egy kevéske pénzem, mert a májusi fizetésem is kb. ennyi lesz... Remélem, azért ki tudok majd jönni... Csak így sokkal kevesebb jut programokra, pedig most lenne jó igazán pihenni, amikor már lehet és az idő is jó...

A norvégok nagyon készülnek a május 17-re, minden zászlókkal és nemzetiszín szalagokkal van tele (ami engem a színek miatt a franciákra emlékeztet), olyan ez náluk, mint a március 15-e otthon, csak sokkal nagyobban. Az idő is gyönyörű, bár ma nagyon fújt a szél, sokkal melegebb (12-15 fok) van,mint az ilyenkor megszokott, kb. május végén-június elején kéne ilyen idő legyen, a fű is többcentis már, pedig ilyenkor még csak sarjadni szokott. A jó időre való tekintettel besétáltam a városközpontba (még mindig nem tudom, hol áll meg a 12-es és 13-as villamos, miközben nem voltam itt, egyszerűen megváltozott az útvonal útépítés miatt). Vettem új bérletet és szereztem új menetrendeket, Mami várlak! :-) Meg van májusi műsorfüzetem is, mindenféle programmal, mindjárt meg is nézem!

Hamarosan újra jelentkezem norvégiai híradómmal, viszont látásra! ;-)