Szerencsére a norvég nyelvtanulásom elég sikeres, 5*2 óra után már 3 mondatos levélben válaszoltam norvégul a kollegámnak (persze a bonyolult nyelvtani szerkezetet tartalmazó rész angolul volt), és az újabb választ is norvégul kaptam, a szótárral mindennapos a kapcsolatom :-) Jól megvagyunk...
A közvetlen főnököm csak mosolygott, aztán kiderítettem, hogy miért: azt mondta, hogy gyorsan tanulok és látja, hogy fejlődöm... A tanárom szerint pedig jó diák vagyok, bár én tudnék mondani egy-két hiányosságot :-) Viszont nagyon élvezem a nyelvtanulást, jó ez a Berlitz-módszer, pedig eredetileg nagyon szkeptikus voltam, de tényleg élvezem és várom a következő órákat. Igénylik a visszajelzést is, és én nem átallom megmondani az igazat :-)
Maga a nyelv egyáltalán nem nehéz, sok szó hasonlít az angolra vagy a németre és a nyelvtan is. Sok évi nyelvtanulás után már magamtól kitaláltam a szabályt a segédigékre vonatkozóan, és egyszerűbb használni őket, mint más nyelvekben. Mintha az egész nyelv egyszerűbb lenne, de lehet, hogy csak én vagyok tapasztaltabb nyelvtanuló. Az a fura, hogy a határozatlan névelő egyes számban a szó előtt van, többes számban és határozott névelőként a szó végén! Ezzel sokat szoktam bajlódni. Ma a melléknevek ragozását (egyeztetését) is elkezdtük, könnyebb, mint a németben :-)
Arról még nem is írtam, hogy 2 féle norvég nyelv létezik, az egyik a bokmal (karikás o-val: bukmól), ez a beszélt nyelv, és van egy ún. nynorsk (nünosk), amit inkább csak írásban használnak. A bokmal a dán ynelvből származik, a többszáz éves dán fennhatóság során alakult ki, és éppen ezért a norvégok jól értik a dánokat. De mivel a norvég más irányba fejlődött tovább (az önállósodás után), ez fordítva már nem igaz. A nynorsk mesterségesen kialakított nyelv, ha jól tudom, a XX. században jött létre, a legtöbb nyelvjárás szavaiból építettek bele. A feliratok és a műsorok 30%-a nynorsk kell legyen és a hivatalokban is lehet nynorsk formanyomtatványt használni. Az iskolában pedig önálló nyelvként tanítják, mint nálunk a magyar nyelvtant.
Azt még nem tudom mondani norvégul, hogy Petim, nagyon hiányzol, pedig így van!!! Minden nap jobban és jobban! Most, hogy tavaszodik,még annál is jobban :-)
Puszi, Fló
2007. március 28., szerda
2007. március 26., hétfő
Gjellerasen
Gjellerasen (karikás a-val: "jellerószen") Oslotól kb. fél órára lévő település, ahova kitelepült a Ringnes sörgyára. Múlt szerdán (március 21-én) voltunk ott "gyárlátogatáson", az új dolgozóknak szóló bevezető program kerestében (a ringnes gard-i látogatás folytatásaként).
Néhány érdekesség: 1993-ban kezdték építeni a gyárat, csak az erdő megszüntetése 30 millió norvég koronába került!!! (több, mint 900 millió forintba...) Az összes malátát Svédországból hozzák manapság (korábban saját hajón szállították), rengeteg szemét van benne, láttam, ahogy tisztítják (kétszer is, a biztonság kedvéért). Évente (gondolom) 100.000 millió liter sört készítenek... A régi sörgyárat eladták, 200 millió koronát kaptak érte és ebből építették az új gyárat (a régi technika átmenekítésével), és még maradt is belőle :-)
Ezután a kis bevezető után körbevezettek minket a gyárban, megmutatták a folyamatokat (képek és videók! a fotós honlapomon). Alkoholos italt Norvégiában nem lehet reklámozni, ezért az alkoholmentesekkel és az üdítőitalokkal próbálják a céget ismertté tenni. Alkalmi söröket is gyárt a Ringnes, pl. az olimpiára, karácsonyra, de Dániában, az anyacégnél van Carlsberg húsvéti sör, itt meg nincs.
Megismertem a sör gyártási folyamatát is (norvégul, rövis angol összefoglalókkal). Ezután ismét végigmentünk a gyárban az egész folyamatot megtekintve, már magyarázattal együtt. Érdekes még, hogy van olyan anyag (sörélesztő), amit a sörgyártás folyamán használnak és a latin nevében utalás van a Carlsbergre (saccharomyces carlsbergiensis).
Ennyit a sörgyártásról, részletek esetleg még később :-)
Puszi! Flóra
Néhány érdekesség: 1993-ban kezdték építeni a gyárat, csak az erdő megszüntetése 30 millió norvég koronába került!!! (több, mint 900 millió forintba...) Az összes malátát Svédországból hozzák manapság (korábban saját hajón szállították), rengeteg szemét van benne, láttam, ahogy tisztítják (kétszer is, a biztonság kedvéért). Évente (gondolom) 100.000 millió liter sört készítenek... A régi sörgyárat eladták, 200 millió koronát kaptak érte és ebből építették az új gyárat (a régi technika átmenekítésével), és még maradt is belőle :-)
Ezután a kis bevezető után körbevezettek minket a gyárban, megmutatták a folyamatokat (képek és videók! a fotós honlapomon). Alkoholos italt Norvégiában nem lehet reklámozni, ezért az alkoholmentesekkel és az üdítőitalokkal próbálják a céget ismertté tenni. Alkalmi söröket is gyárt a Ringnes, pl. az olimpiára, karácsonyra, de Dániában, az anyacégnél van Carlsberg húsvéti sör, itt meg nincs.
Megismertem a sör gyártási folyamatát is (norvégul, rövis angol összefoglalókkal). Ezután ismét végigmentünk a gyárban az egész folyamatot megtekintve, már magyarázattal együtt. Érdekes még, hogy van olyan anyag (sörélesztő), amit a sörgyártás folyamán használnak és a latin nevében utalás van a Carlsbergre (saccharomyces carlsbergiensis).
Ennyit a sörgyártásról, részletek esetleg még később :-)
Puszi! Flóra
2007. március 24., szombat
Döbbenet
Mostanában kicsit több időm volt híreket olvasni otthonról, de egy újságban sem tűnt fel hír Kaszás Attila súlyos állapotáról. Ma a Magyar Rádió online honlapjára mentem fel, hogy hallhassam az élő közvetítést a vizilabda meccsről, és itt láttam, hogy elhunyt a színész. Kész döbbenet, 47 évesen! Láttam a Padlásban is, szerettem a hangját, sajnálom, hogy nem láthatjuk, hallhatjuk többet.
2007. március 20., kedd
Ringnes Farm (Ringnes Gard)
Hétfőn reggel hatalmas táskával indultam dolgozni, ugyan ez volt az itt lévő legkisebb :-)
Gondoltam, nekem lesz a legnagyobb, az enyém nem is volt tele és nehéz sem volt, csak a minimálisat vittem másnapra és meleg holmit a kinti tevékenységekhez (amik igen titokzatosan hangzottak).
A "Carlsberg" tárgyalóteremben (amit megbeszélésekhez használnak), előadást hallottunk a Ringnesnél lévő minőségbiztosítási gyakorlatról. Én a szó szoros értelmében csak hallottam, mert norvégul volt... (rajtam kívül mindenki norvég az új dolgozók közül, és van, aki nem ért angolul). Aztán átmentünk a szomszédos épületbe, az ún. Ringnes Sörközpontba, ahol a cég történetéről, kezdeteiről mesélt nekünk egy hölgy. Az épület egykor a Ringnes testvérpár háza volt, a falakat söröshordóból készült faburkolat borítja, ma céges eseményekkor használják. Itt ebédeltünk (fél 11-kor! - szendvicset, mert a norvégok talán az egyetlen nép, amelyik nem eszik meleg ételt ebédre).
Kocsikkal mentünk a kb. 100 km-re lévő Ringnes Gard-ra (karikás a-val, "gór"-nak ejtik, farmot jelent). Két lánnyal utaztam, többnyire angolul beszéltünk, de nem volt túl izgalmas, én inkább a tájban gyönyörködtem és küzdöttem az autó okozta kellemes rázkódás miatti álmossággal. A táj egészen olyan volt, mint a Hargitán a fenyvesek, teljesen otthon éreztem magam. Elhaladtunk a Tyri fjord mellett, csodaszép :-) Kb. 2 órát utaztunk, majd megérkeztünk a farmra, ahol mindenki saját szobát kapott, én a "Kongesrom"-ot, vagyis a királyszobát (a képeket lásd a http://picasaweb.google.com/florafoldi/RingnesGardGjellerasen2007031921 címen). Magáról a helyről: http://www.ringnesgard.no/uk/
Kis pihenő után csapatokban versenyeztünk, az első feladat egy 25 kérdéses kvíz volt, ppt-n kivetítve, norvégul. Volt olyan csapat, amelyik nem ismerte fel Magyarországot a térképen :-) Viszonylag sok kérdést értettem, és a csillagászati kérdést én válaszoltam meg helyesen, pontot szerezve a csapatnak. Ezután jött a kinti program, kipróbálhattuk a hószánt (scooter-t), de én egyedül nem vállaltam a vezetését, így egy fiú mögé ültem be. Fantasztikus érzés volt a jeges havon repülni. Miután mindenki ment egy-egy kört, bementünk a házba gofrizni, ez a norvégok nemzeti édessége, imádják lekvárral és savanykás joghurtos krémmel. Waffel-nek hívják és az utcán is lehet kapni bódékból. Olyan kultusza van, mint nálunk a palacsintának. A pihenő után átmentünk a csűrbe, ahol egy kis részen golfpálya volt kialakítva. Egy pici műfüves pályán kellett elütni a labdát a falra, amire a pálya volt kivetítve, ez érzékelte, hogy milyen irányba és milyen erősen lőttem. Két kört játszottunk, 4 csapattal, de ez nem volt olyan élvezetes, főleg, hogy mindenki sörözni kezdett. Később visszamentünk a klubba, ahol alternatív söriskola volt a következő program. Ez leginkább Poky művészettörténet-óráira emlékeztetett, kultúrtörténeti részekkel, norvégul. Kérésemre időnkénti angol összefoglalással :-) Ekkor kóstoltunk 4 különböző sört, fel kellett ismerni, hogy melyik melyik. A legviccesebb az volt, amikor norvégul énekeltünk sör-dalokat kottából, örültem, ha egyáltalán a szöveget tudtam a dal tempójában olvasni, nemhogy még hangjegyekre is figyeljek. Elég nehéz ismeretlen szöveget idegen nyelven elsőre olvasni és még énekelni is :-) Kb. fél órával a vacsora előtt ért ez véget, mindenki elvonult regenáródni.
Kicsit meglepődtem, amikor fél óra múlva rajtam kívül mindenki kiöltözve, öltönyben, kosztümben vagy kis feketében és sminkben jelent meg, valahogy ennek szükségességéről elfelejtettek szólni a kollegáim. Ekkor értettem meg, hogy két napra miért érkeztek olyan hatalmas táskákkal: síruha, kosztüm, 3 pár cipő, meg még ki tudja....
A vacsoránál minden fogáshoz más-más sört adtak, víz egyáltalán nem volt, a szomj-halál közelében jártam a vacsora végére :-) A menü: krémes (nem paprikás) halászlé alkoholmentes korianderes sörrel (ez legalább finom sör volt), borsos marhasült zöldségkörettel és rakott, tálban összesütött krumplisalátával (vagy besameles krumplival) - ihatatlanul keserű barnasörrel, parfétorta grillázsdarabkákkal, eperlekvárral és sörrel... A beszélgetés jórészt norvégul zajlott, addigra már nagyon elfáradtam abban, hogy folyton azt figyeljem, hátha találok egy-két szót, amit értek. Alig vártam, hogy elmehessek aludni. Ezzel szemben vissza kellett menni a klubba, ahol újabb 25 kérdéssel folytatódott a kvíz. Érdekes, azt tudták, hogy kinek a márkája egy adott parfüm, de azt csak én tudtam, hogy Jung dolgozott együtt Freud-dal a pszichoanalízis kidolgozásán. Természetesen folytatódott a sörözés is, de nekem az aznapi 8 féle sör után már nem volt gusztusom hozzá, még úgy sem, hogy a főnököm csapota farmerban és thermo-pulcsiban :-) A kvíz után elmenekültem, a hátam is fájt már, alig vártam a jó kemény ágyat.
A szobámból reggel gyönyörű kilátás nyílt a hegyre, az idő is melegebb volt, mint előző nap. Reggeli után 3 órás előadás volt az egyik teremben. Érdekes lett volna, mert a HR-es középvezető, Karl Johan (aki előző este csapos volt) beszélt a kiválasztásról, beilleszkedésről, a cégnél való karrierlehetőségekről, juttatásokról, de sajnos norvégul, és esze ágában sem volt angolul beszélni (noha jól tud). Aznap már egyáltalán nem tudtam koncentrálni az ismerős szavakra, de kiszámoltam, hogy igen nehezen fogok kijönni a fizetésemből és rájöttem, hogy csinálnom kell egy cash-flowt, hogy lássam a bevételek és kiadások ütemezését. Az előadás után hideg ebéd volt, majd hazaindultunk. Én majdnem az egész utat végigaludtam, mert a 2 lány norvégul beszélt, és ki kellett pihennem a másfél napos norvég nyelvlecke fáradalmait, mielőtt hazaértem és nekifogtam a rengeteg norvég házimnak... Ezzel el is ment az egész este.
Másnap (ma) a gjellerasen-i sör- és üdítőitalgyárban voltunk, ennek a képei láthatók a Ringnes Gard képei után, de erről majd legközelebb!
Puszi!
Gondoltam, nekem lesz a legnagyobb, az enyém nem is volt tele és nehéz sem volt, csak a minimálisat vittem másnapra és meleg holmit a kinti tevékenységekhez (amik igen titokzatosan hangzottak).
A "Carlsberg" tárgyalóteremben (amit megbeszélésekhez használnak), előadást hallottunk a Ringnesnél lévő minőségbiztosítási gyakorlatról. Én a szó szoros értelmében csak hallottam, mert norvégul volt... (rajtam kívül mindenki norvég az új dolgozók közül, és van, aki nem ért angolul). Aztán átmentünk a szomszédos épületbe, az ún. Ringnes Sörközpontba, ahol a cég történetéről, kezdeteiről mesélt nekünk egy hölgy. Az épület egykor a Ringnes testvérpár háza volt, a falakat söröshordóból készült faburkolat borítja, ma céges eseményekkor használják. Itt ebédeltünk (fél 11-kor! - szendvicset, mert a norvégok talán az egyetlen nép, amelyik nem eszik meleg ételt ebédre).
Kocsikkal mentünk a kb. 100 km-re lévő Ringnes Gard-ra (karikás a-val, "gór"-nak ejtik, farmot jelent). Két lánnyal utaztam, többnyire angolul beszéltünk, de nem volt túl izgalmas, én inkább a tájban gyönyörködtem és küzdöttem az autó okozta kellemes rázkódás miatti álmossággal. A táj egészen olyan volt, mint a Hargitán a fenyvesek, teljesen otthon éreztem magam. Elhaladtunk a Tyri fjord mellett, csodaszép :-) Kb. 2 órát utaztunk, majd megérkeztünk a farmra, ahol mindenki saját szobát kapott, én a "Kongesrom"-ot, vagyis a királyszobát (a képeket lásd a http://picasaweb.google.com/florafoldi/RingnesGardGjellerasen2007031921 címen). Magáról a helyről: http://www.ringnesgard.no/uk/
Kis pihenő után csapatokban versenyeztünk, az első feladat egy 25 kérdéses kvíz volt, ppt-n kivetítve, norvégul. Volt olyan csapat, amelyik nem ismerte fel Magyarországot a térképen :-) Viszonylag sok kérdést értettem, és a csillagászati kérdést én válaszoltam meg helyesen, pontot szerezve a csapatnak. Ezután jött a kinti program, kipróbálhattuk a hószánt (scooter-t), de én egyedül nem vállaltam a vezetését, így egy fiú mögé ültem be. Fantasztikus érzés volt a jeges havon repülni. Miután mindenki ment egy-egy kört, bementünk a házba gofrizni, ez a norvégok nemzeti édessége, imádják lekvárral és savanykás joghurtos krémmel. Waffel-nek hívják és az utcán is lehet kapni bódékból. Olyan kultusza van, mint nálunk a palacsintának. A pihenő után átmentünk a csűrbe, ahol egy kis részen golfpálya volt kialakítva. Egy pici műfüves pályán kellett elütni a labdát a falra, amire a pálya volt kivetítve, ez érzékelte, hogy milyen irányba és milyen erősen lőttem. Két kört játszottunk, 4 csapattal, de ez nem volt olyan élvezetes, főleg, hogy mindenki sörözni kezdett. Később visszamentünk a klubba, ahol alternatív söriskola volt a következő program. Ez leginkább Poky művészettörténet-óráira emlékeztetett, kultúrtörténeti részekkel, norvégul. Kérésemre időnkénti angol összefoglalással :-) Ekkor kóstoltunk 4 különböző sört, fel kellett ismerni, hogy melyik melyik. A legviccesebb az volt, amikor norvégul énekeltünk sör-dalokat kottából, örültem, ha egyáltalán a szöveget tudtam a dal tempójában olvasni, nemhogy még hangjegyekre is figyeljek. Elég nehéz ismeretlen szöveget idegen nyelven elsőre olvasni és még énekelni is :-) Kb. fél órával a vacsora előtt ért ez véget, mindenki elvonult regenáródni.
Kicsit meglepődtem, amikor fél óra múlva rajtam kívül mindenki kiöltözve, öltönyben, kosztümben vagy kis feketében és sminkben jelent meg, valahogy ennek szükségességéről elfelejtettek szólni a kollegáim. Ekkor értettem meg, hogy két napra miért érkeztek olyan hatalmas táskákkal: síruha, kosztüm, 3 pár cipő, meg még ki tudja....
A vacsoránál minden fogáshoz más-más sört adtak, víz egyáltalán nem volt, a szomj-halál közelében jártam a vacsora végére :-) A menü: krémes (nem paprikás) halászlé alkoholmentes korianderes sörrel (ez legalább finom sör volt), borsos marhasült zöldségkörettel és rakott, tálban összesütött krumplisalátával (vagy besameles krumplival) - ihatatlanul keserű barnasörrel, parfétorta grillázsdarabkákkal, eperlekvárral és sörrel... A beszélgetés jórészt norvégul zajlott, addigra már nagyon elfáradtam abban, hogy folyton azt figyeljem, hátha találok egy-két szót, amit értek. Alig vártam, hogy elmehessek aludni. Ezzel szemben vissza kellett menni a klubba, ahol újabb 25 kérdéssel folytatódott a kvíz. Érdekes, azt tudták, hogy kinek a márkája egy adott parfüm, de azt csak én tudtam, hogy Jung dolgozott együtt Freud-dal a pszichoanalízis kidolgozásán. Természetesen folytatódott a sörözés is, de nekem az aznapi 8 féle sör után már nem volt gusztusom hozzá, még úgy sem, hogy a főnököm csapota farmerban és thermo-pulcsiban :-) A kvíz után elmenekültem, a hátam is fájt már, alig vártam a jó kemény ágyat.
A szobámból reggel gyönyörű kilátás nyílt a hegyre, az idő is melegebb volt, mint előző nap. Reggeli után 3 órás előadás volt az egyik teremben. Érdekes lett volna, mert a HR-es középvezető, Karl Johan (aki előző este csapos volt) beszélt a kiválasztásról, beilleszkedésről, a cégnél való karrierlehetőségekről, juttatásokról, de sajnos norvégul, és esze ágában sem volt angolul beszélni (noha jól tud). Aznap már egyáltalán nem tudtam koncentrálni az ismerős szavakra, de kiszámoltam, hogy igen nehezen fogok kijönni a fizetésemből és rájöttem, hogy csinálnom kell egy cash-flowt, hogy lássam a bevételek és kiadások ütemezését. Az előadás után hideg ebéd volt, majd hazaindultunk. Én majdnem az egész utat végigaludtam, mert a 2 lány norvégul beszélt, és ki kellett pihennem a másfél napos norvég nyelvlecke fáradalmait, mielőtt hazaértem és nekifogtam a rengeteg norvég házimnak... Ezzel el is ment az egész este.
Másnap (ma) a gjellerasen-i sör- és üdítőitalgyárban voltunk, ennek a képei láthatók a Ringnes Gard képei után, de erről majd legközelebb!
Puszi!
Hétvége, Holmenkollen
Szombaton ismét megnéztem egy bric-a-brac market-et, vagyis egy bolhapiacot, nem mintha a bolhapiacok nagy rajongója lennék, de így legalább volt egy pont a városban, amit meg akartam találni és nem céltalanul bolyongtam. Bejártam a Frogner nevű városrész egy kis darabkáját, mert gyönyörűen sütött a nap és felfedeztem, hogy ezen a terület a nagykövetségek utcája is. Rengeteg csoadszép régi épületet láttam és néhányat fotóztam is (már láthatóak a neten!).
Délután itthon főzőcskéztem, nagyon élvezem, hogy sokszor ismeretlen dolgokból (mert a leírás norvégul van) főzök ehető ételeket, és élvezem azt is, hogy ugyanazt milyen sokféleképpen tudom felhasználni (akár előző napról megmaradt ételeket is). Ugyan van szakácskönyvem, de fantáziával főzök, sajnos csak magamra, és így nem olyan izgalmas, nem is tudom annyira élvezni a saját főztömet.
Szombat este Karinál voltam DVD-zni, úgy volt, hogy hívja a saját barátait, meg én is néhány AIESEC-est, de aznap az egyik HB elnöknek volt a szülinapi bulija, így egyedül mentem Karihoz. Sok emberre számítottam, sok ennivalóval felszerelkezve indultam a buliba, és mindezt majd egy órán át cipeltem magammal, mert eltévedtem (nem tudtam leszállni a villamosról, mert hiába jeleztem, nem nyitotta ki az ajtót). Egy nagyon hosszú megállót kellett visszagyalogoljak, át a buszpályaudvar mellett, és nem tudtam, hogy melyik kis utcán kéne beforduljak (sehol nem volt az az utca, amit kerestem), így visszamentem a központhoz és onnan próbáltam térképpel utcáról utcára haladva tájékozódni fél 9-kor a lámpák fényénél. Aztán kaptam egy sms-t, hogy már úton vagyok-e és odatalálok-e... De amikor a megadott utcában voltam, 5-ös házszám sem volt, csak 3, egy számozatlan, 7, és a másik oldalon 2-6. Aztán telefonos segítséggel ("ááá, látlak, állj meg, ne menj egy lépést se!") meglett a ház, de ez a nekem megadott utcára merőleges utcában volt... Végül egy elég szomorú filmetnéztünk meg, de annál elgondolkodtatóbbat, a magyar címe (kis keresgélés után): Az elszánt diplomata (The Constant Gardener). Elég nehéz film, főleg angolul, de azért a fő mondanivalóját megértettem, nem is volt kedvem utána bárhová is menni bulizni a gyakornokokkal, hazamentem és még sokáig beszélgettem Lars-sal, a főbérlőm norvég barátjával. Sokat mesélt Norvégiáról, arról, hogy mit és hogyan érdemes megnézni. Aztán másnap elutazott Szingapúrba 3 hónapra :-)
Vasárnap az AIESEC-eseknél jóval korábban mentem ki Holmenkollenbe a zsúfolásig tömött metrón (ami nálunk inkább HÉV lenne). A jegyem szerint 10:30-tól lett volna cross-country sí és 13:30-tól a síugrás. 13:30-ig nem történt sok érdekes, csak egy-két próbaugrás, a közönség bátorítása és szurkolásra buzdítása, a lelátón betonsorok voltak az ülések, amin olvadt hó csurgott le... Így aztán vártam a síugrást, addig föl-le mászkáltam a lelátók környékén, és a hivatalos megnyitónál épp a legfelső lelátó mellett álltam, a VIP páholy közelében, és egészen véletlenül pont ott, ahol a norvég király és családja két méterre előttem haladt el... Volt fúvószenekar, katonák vigyázták a rendet, énekelt egy nő, aztán gyorsan megkerestem a helyemet a B szektorban (addigra felszáradtak az ülések és le tudtam tenni a gondosan magammal vitt plédemet). 59 ugró volt, az utolsó a lengyel Malysz, aki a levegőben elvesztette az egyensúlyát és majdnem leesett, döbbent csendben. Elképesztően sok lengyel szurkoló volt kint. A norvégok sípolással, csörgéssel, énekléssel és zászlólobogtatással üdvözölték a versenyzőikat (kis kolompokat lehetett kapni, ami nemzetiszín szalagon nyakba akasztható - nem viccelek, mint a teheneknek!). Két Holmenkollen-rekordot is ugrottak, az egyik 115,5 méter, a másik 117 méter volt, ez utóbbi versenyzó nyerte a kupát (a svájci Simon Amman).
Délután négykor folytatódott volna a program a délelőttről elhalasztott cross country síeléssel, de már nagyon borult volt az ég, átfagytam és fogalmam sem volt, hogy jutok vissza a városba sötétben, így inkább hazaindultam. Fél órás kerülővel el is jutottam a metróhoz, ahova blokkokban engedték be a tömeget, standokat állítottak fel, hogy jegyet vehessen a rengeteg látogató, külön járatokat indítottak. Így volt időm hazajönni, mielőtt elmentem vacsorázni azzal a két fiúval, akikkel már múlt vasárnap is együtt voltunk. Annyi volt a különbség, hogy a holland Erik hozta a dán barátnőjét is, és sikerült abban a thai étteremben asztalt foglalnunk, ahová múlt héten akartunk menni. Ez sokkal hangulatosabb hely, mégis kevésbé éreztem jól magam, mert Erik és a barátnője láttán még a szokásosnál is jobban hiányzott Peti (viszont legalább megnyugodthatok, hogy mégsem vagyok olyan szimpatikus Eriknek - ugyan ő nem tudta, hogy hendikeppel indult, mert Barnára (Peti: Szürkére) emlékeztet...) Végre egy hely, ahol elfogadják a kártyámat és élelmet lehet vele vásárolni! :-) A vacsora után hazajöttem, összepakoltam a 2 napos Rignes Gard-ra való utazáshoz, a többit már ott olvashatjátok.
Délután itthon főzőcskéztem, nagyon élvezem, hogy sokszor ismeretlen dolgokból (mert a leírás norvégul van) főzök ehető ételeket, és élvezem azt is, hogy ugyanazt milyen sokféleképpen tudom felhasználni (akár előző napról megmaradt ételeket is). Ugyan van szakácskönyvem, de fantáziával főzök, sajnos csak magamra, és így nem olyan izgalmas, nem is tudom annyira élvezni a saját főztömet.
Szombat este Karinál voltam DVD-zni, úgy volt, hogy hívja a saját barátait, meg én is néhány AIESEC-est, de aznap az egyik HB elnöknek volt a szülinapi bulija, így egyedül mentem Karihoz. Sok emberre számítottam, sok ennivalóval felszerelkezve indultam a buliba, és mindezt majd egy órán át cipeltem magammal, mert eltévedtem (nem tudtam leszállni a villamosról, mert hiába jeleztem, nem nyitotta ki az ajtót). Egy nagyon hosszú megállót kellett visszagyalogoljak, át a buszpályaudvar mellett, és nem tudtam, hogy melyik kis utcán kéne beforduljak (sehol nem volt az az utca, amit kerestem), így visszamentem a központhoz és onnan próbáltam térképpel utcáról utcára haladva tájékozódni fél 9-kor a lámpák fényénél. Aztán kaptam egy sms-t, hogy már úton vagyok-e és odatalálok-e... De amikor a megadott utcában voltam, 5-ös házszám sem volt, csak 3, egy számozatlan, 7, és a másik oldalon 2-6. Aztán telefonos segítséggel ("ááá, látlak, állj meg, ne menj egy lépést se!") meglett a ház, de ez a nekem megadott utcára merőleges utcában volt... Végül egy elég szomorú filmetnéztünk meg, de annál elgondolkodtatóbbat, a magyar címe (kis keresgélés után): Az elszánt diplomata (The Constant Gardener). Elég nehéz film, főleg angolul, de azért a fő mondanivalóját megértettem, nem is volt kedvem utána bárhová is menni bulizni a gyakornokokkal, hazamentem és még sokáig beszélgettem Lars-sal, a főbérlőm norvég barátjával. Sokat mesélt Norvégiáról, arról, hogy mit és hogyan érdemes megnézni. Aztán másnap elutazott Szingapúrba 3 hónapra :-)
Vasárnap az AIESEC-eseknél jóval korábban mentem ki Holmenkollenbe a zsúfolásig tömött metrón (ami nálunk inkább HÉV lenne). A jegyem szerint 10:30-tól lett volna cross-country sí és 13:30-tól a síugrás. 13:30-ig nem történt sok érdekes, csak egy-két próbaugrás, a közönség bátorítása és szurkolásra buzdítása, a lelátón betonsorok voltak az ülések, amin olvadt hó csurgott le... Így aztán vártam a síugrást, addig föl-le mászkáltam a lelátók környékén, és a hivatalos megnyitónál épp a legfelső lelátó mellett álltam, a VIP páholy közelében, és egészen véletlenül pont ott, ahol a norvég király és családja két méterre előttem haladt el... Volt fúvószenekar, katonák vigyázták a rendet, énekelt egy nő, aztán gyorsan megkerestem a helyemet a B szektorban (addigra felszáradtak az ülések és le tudtam tenni a gondosan magammal vitt plédemet). 59 ugró volt, az utolsó a lengyel Malysz, aki a levegőben elvesztette az egyensúlyát és majdnem leesett, döbbent csendben. Elképesztően sok lengyel szurkoló volt kint. A norvégok sípolással, csörgéssel, énekléssel és zászlólobogtatással üdvözölték a versenyzőikat (kis kolompokat lehetett kapni, ami nemzetiszín szalagon nyakba akasztható - nem viccelek, mint a teheneknek!). Két Holmenkollen-rekordot is ugrottak, az egyik 115,5 méter, a másik 117 méter volt, ez utóbbi versenyzó nyerte a kupát (a svájci Simon Amman).
Délután négykor folytatódott volna a program a délelőttről elhalasztott cross country síeléssel, de már nagyon borult volt az ég, átfagytam és fogalmam sem volt, hogy jutok vissza a városba sötétben, így inkább hazaindultam. Fél órás kerülővel el is jutottam a metróhoz, ahova blokkokban engedték be a tömeget, standokat állítottak fel, hogy jegyet vehessen a rengeteg látogató, külön járatokat indítottak. Így volt időm hazajönni, mielőtt elmentem vacsorázni azzal a két fiúval, akikkel már múlt vasárnap is együtt voltunk. Annyi volt a különbség, hogy a holland Erik hozta a dán barátnőjét is, és sikerült abban a thai étteremben asztalt foglalnunk, ahová múlt héten akartunk menni. Ez sokkal hangulatosabb hely, mégis kevésbé éreztem jól magam, mert Erik és a barátnője láttán még a szokásosnál is jobban hiányzott Peti (viszont legalább megnyugodthatok, hogy mégsem vagyok olyan szimpatikus Eriknek - ugyan ő nem tudta, hogy hendikeppel indult, mert Barnára (Peti: Szürkére) emlékeztet...) Végre egy hely, ahol elfogadják a kártyámat és élelmet lehet vele vásárolni! :-) A vacsora után hazajöttem, összepakoltam a 2 napos Rignes Gard-ra való utazáshoz, a többit már ott olvashatjátok.
2007. március 17., szombat
Képek az első hétről!
Íme az első hét képei:
http://picasaweb.google.com/florafoldi/AzElsHTOsloban2007030511
Ha nem lehet így megnyitni, akkor csak egyszerűen: http://picasaweb.google.com/florafoldi és innen már egyértelmű.
Hamarosan jönnek a képek a második hétről!
Ps: megvan a jegy Holmenkollenbe, egyszerűen csak ki kellett váltani a postán a netes megrendelést, szóval holnap megyünk síugrást nézni. Csak épp ne legyen köd, ami ott sajnos ilyenkor megszokott....
Flóra
http://picasaweb.google.com/florafoldi/AzElsHTOsloban2007030511
Ha nem lehet így megnyitni, akkor csak egyszerűen: http://picasaweb.google.com/florafoldi és innen már egyértelmű.
Hamarosan jönnek a képek a második hétről!
Ps: megvan a jegy Holmenkollenbe, egyszerűen csak ki kellett váltani a postán a netes megrendelést, szóval holnap megyünk síugrást nézni. Csak épp ne legyen köd, ami ott sajnos ilyenkor megszokott....
Flóra
Második hét Osloban
Hello!
A második hetem már kicsit mozgalmasabb volt, mint az első, végre több feladatot is kaptam.
Arild, a főnököm (olyan fura, hogy itt az emberek a főnököt, idős tanárt is keresztnéven szólítják, kortól függetlenül) megmutatta, hogy kell használni az SHL tesz-nyilvántartó rendszerét. A legelső napomon SHL-teszteket töltöttem ki én is (személyiség, verbális, numerikus), szóval tudtam, miről szól a dolog. Írtam néhány levelet Arild nevében (csütörtökön egy betűtévesztéssel: Arild szerint "bájos", hogy a "dummy" szót (kicsit magyarosan) "dammy"-ként írtam, szerencsére így nincs semmi pejoratív értelme, huh).
Néhány alkalommal beültem az új alkalmazottaknak tartott képzésre, legalábbis azokra a részekre, amelyeket angolul tartottak, csak az én kedvemért. Hétfőn elmegyünk a Ringnes Gard-ra, ami 100 km-re van Oslotól, itt megmutatják a "söriskolát", lesz közös program a többi új emberrel, és csak kedden jövünk haza. Ez eredetileg egy majorság volt, most gyönyörűen felújított villa :-)
Tegnap egy fiatal sráccal voltam két nagy boltban, hogy felmérjük, milyen Ringnes termékeket kell rendelni az online rendelés-feladó rendszerükön keresztül (amit a Ringnes fejlesztett és ma szinte minden Carlsberg cég ezt használja). Ezekben a boltokban az árufeltöltést is mi csináltuk, hogy az olyan legyen, ahogy a Ringnes kívánja (pl. a terméken a logó kifele fordítva, hány emelet magasan kell álljon a sör, stb.).
Szerdán megkezdtem a nyelvtanfolyamot is, végülis kiderült, hogy a középkorú hölgy csak a Berlitz üzletkötője, nem a tanár maga. Így egy fiatal, nagyon mosolygós lány tanít, mindent norvégul magyaráz, az ismeretlen szavakat és a nyelvtant is, hátha ragad rám valami. Egyszerre 2x 45 percet tartunk, az első órát nagyon élveztem, el tudom mondani, hogy hívnak, hol lakom, honnan jöttem, és ezeket meg is tudom kérdezni másoktól. Tudok tagadni is. Imádom, hogy nincs konjugáció (pl. jelenidőben minden számban és minden személyben az ige vége -r), tehát a személyes névmások mondják meg, hogy kiről van szó. A kiejtés elég fura, a latin néha kicsit bezavar :-) Tanultam az ABC-t és betűzni is, ez már elég jól megy.
A következő óra csütörtökön volt, ez már kicsit nehezebb volt, köszönést, udvariassági formulákat tanultunk, a tanárom diktált is, alig volt pár hibám (főleg azért, mert egy szót nem ismertem és olyat írtam helyette, amit igen). Itt már nem értettem minden norvég magyarázatot pontosan, de hát mire való a szótár :-) Van jó sok házim is, mert legközelebb csak a következő csütörtökön találkozunk, egyéb elfoglaltságaim miatt. Egyébként az órák néha munkaidőben, kora délután (vagy részben munkaidőben) vannak, de van, amikor késő délután. A könyvem elég jó, rövid leckékkel, a nyelvtant norvégul magyarázza és van hozzá CD a hanganyaggal, ami nagyon hasznos a kiejtés miatt.
Csütörtök este volt a szokásos gyakornoksörözés, végre találtam iható sört (vagy inkább sörtartalmú italt), ami kicsit drágább, mint a sör, de legalább finom, egyáltalán nem keserű. Cider-nek hívják, van almás, körtés és még ki tudja :-)
Tegnap (pénteken) olyan korán hazaértem a disztribúciós túráról (boltlátogatásról), hogy a főzőcskézés után áthívtam Daniellát, az AIESEC-es "őrangyalomat" (=account manager), nagyon jót beszélgettünk a családunkról, a volt és jelenlegi párunkról (neki pillanatnyilag csak volt), aztán elmentünk egy közeli kínai étterembe (inkább gyorsétkezde jellegű), mert ő nagyon éhes volt, én csak egy tavaszi tekercset ettem. Nagyon szeretem ezt a környéket, tényleg fiatalos és hangulatos, még nincs igazán tavasz, de az emberek már télikabátban a pubok előtt ülnek a padon (plédbe burkolózva) és kávéznak, iszogatnak. Képzelem, milyen lesz nyáron, amikor lezárják az egész utcát, csak a villamos jár majd és mindenhol teraszok és asztalok lesznek :-)
Lejárt a mosás, megyek tergetni, aztán sétálni, mert végre gyönyörűen süt a nap!
Petim, írjál sokat ide is meg a saját blogodba is!
Puszi!
A második hetem már kicsit mozgalmasabb volt, mint az első, végre több feladatot is kaptam.
Arild, a főnököm (olyan fura, hogy itt az emberek a főnököt, idős tanárt is keresztnéven szólítják, kortól függetlenül) megmutatta, hogy kell használni az SHL tesz-nyilvántartó rendszerét. A legelső napomon SHL-teszteket töltöttem ki én is (személyiség, verbális, numerikus), szóval tudtam, miről szól a dolog. Írtam néhány levelet Arild nevében (csütörtökön egy betűtévesztéssel: Arild szerint "bájos", hogy a "dummy" szót (kicsit magyarosan) "dammy"-ként írtam, szerencsére így nincs semmi pejoratív értelme, huh).
Néhány alkalommal beültem az új alkalmazottaknak tartott képzésre, legalábbis azokra a részekre, amelyeket angolul tartottak, csak az én kedvemért. Hétfőn elmegyünk a Ringnes Gard-ra, ami 100 km-re van Oslotól, itt megmutatják a "söriskolát", lesz közös program a többi új emberrel, és csak kedden jövünk haza. Ez eredetileg egy majorság volt, most gyönyörűen felújított villa :-)
Tegnap egy fiatal sráccal voltam két nagy boltban, hogy felmérjük, milyen Ringnes termékeket kell rendelni az online rendelés-feladó rendszerükön keresztül (amit a Ringnes fejlesztett és ma szinte minden Carlsberg cég ezt használja). Ezekben a boltokban az árufeltöltést is mi csináltuk, hogy az olyan legyen, ahogy a Ringnes kívánja (pl. a terméken a logó kifele fordítva, hány emelet magasan kell álljon a sör, stb.).
Szerdán megkezdtem a nyelvtanfolyamot is, végülis kiderült, hogy a középkorú hölgy csak a Berlitz üzletkötője, nem a tanár maga. Így egy fiatal, nagyon mosolygós lány tanít, mindent norvégul magyaráz, az ismeretlen szavakat és a nyelvtant is, hátha ragad rám valami. Egyszerre 2x 45 percet tartunk, az első órát nagyon élveztem, el tudom mondani, hogy hívnak, hol lakom, honnan jöttem, és ezeket meg is tudom kérdezni másoktól. Tudok tagadni is. Imádom, hogy nincs konjugáció (pl. jelenidőben minden számban és minden személyben az ige vége -r), tehát a személyes névmások mondják meg, hogy kiről van szó. A kiejtés elég fura, a latin néha kicsit bezavar :-) Tanultam az ABC-t és betűzni is, ez már elég jól megy.
A következő óra csütörtökön volt, ez már kicsit nehezebb volt, köszönést, udvariassági formulákat tanultunk, a tanárom diktált is, alig volt pár hibám (főleg azért, mert egy szót nem ismertem és olyat írtam helyette, amit igen). Itt már nem értettem minden norvég magyarázatot pontosan, de hát mire való a szótár :-) Van jó sok házim is, mert legközelebb csak a következő csütörtökön találkozunk, egyéb elfoglaltságaim miatt. Egyébként az órák néha munkaidőben, kora délután (vagy részben munkaidőben) vannak, de van, amikor késő délután. A könyvem elég jó, rövid leckékkel, a nyelvtant norvégul magyarázza és van hozzá CD a hanganyaggal, ami nagyon hasznos a kiejtés miatt.
Csütörtök este volt a szokásos gyakornoksörözés, végre találtam iható sört (vagy inkább sörtartalmú italt), ami kicsit drágább, mint a sör, de legalább finom, egyáltalán nem keserű. Cider-nek hívják, van almás, körtés és még ki tudja :-)
Tegnap (pénteken) olyan korán hazaértem a disztribúciós túráról (boltlátogatásról), hogy a főzőcskézés után áthívtam Daniellát, az AIESEC-es "őrangyalomat" (=account manager), nagyon jót beszélgettünk a családunkról, a volt és jelenlegi párunkról (neki pillanatnyilag csak volt), aztán elmentünk egy közeli kínai étterembe (inkább gyorsétkezde jellegű), mert ő nagyon éhes volt, én csak egy tavaszi tekercset ettem. Nagyon szeretem ezt a környéket, tényleg fiatalos és hangulatos, még nincs igazán tavasz, de az emberek már télikabátban a pubok előtt ülnek a padon (plédbe burkolózva) és kávéznak, iszogatnak. Képzelem, milyen lesz nyáron, amikor lezárják az egész utcát, csak a villamos jár majd és mindenhol teraszok és asztalok lesznek :-)
Lejárt a mosás, megyek tergetni, aztán sétálni, mert végre gyönyörűen süt a nap!
Petim, írjál sokat ide is meg a saját blogodba is!
Puszi!
2007. március 11., vasárnap
Hétvégi élet
Végre láttam a norvégokat élni! Múlt szombaton mászkáltam kicsit a városban, hogy legalább a környéket megismerjem, ahol élek. Kirajzottak az emberek :-)
Hétvégén esténként mindig megbolydul a város, még éjjel is mászkálnak a fiatalok az utcán, a szórakozóhelyek tömve vannak és ilyenkor semmire nem sajnálják a pénzt. Középkorú nők söröznek a pubokban, a gyerekek is sokáig kint vannak az utcán.
Múlt szombat este egy belga (Indiából adoptált) gyakornoknál voltunk, a gyakornok-házban (ahol nyolcan laknak együtt), megünnepeltük, hogy állandó állást kapott a cégnél. Voltak régi és új emberek is, végre megismertem a norvég J.C.-t (sokat hallottam már róla, a 2006-os IZÉ-ben (AIESEC konferencián) volt levezető elnök,most az AI-ban (az AIESEC nemzetközi legfőbb vezetősége) fog dolgozni). A buli nem volt olyan jó, de legalább egy holland srác (Erik) elmesélte, hogy miket érdemes megnézni, ő hol járt már, amikor itt volt fél évig, mutatott gyönyörű képeket is. Végül a többiek elmentek valami szórakozóhelyre, én meg haza, nem volt kedvem zajos-berúgós estéhez.
Vasárnap elmentem a közeli parkba körülnézni, ún. "bric-a-brac" volt ott, vagyis bolhapiac, egy-két érdekes dolgot is láttam (pl. Budapest feliratú mázas kerámiát), rengeteg használt könyvet, DVD-t, ruhát (újat is), képeket, ezüst kanalakat, stb. Aztán térképpel megkerestem a helyet, ahová egy hasonló piacot, ún. vasárnapi piacot ígértek. Ez egész más volt, itt kézműves termékeket lehetett venni, volt, aki helyben horgolt, kötött, gyöngyöt fűzött (ez utóbbi egy hatalmas, termetes férfi volt..). Láttam nagyon ötletes fülbevalót gombból, kértem is a lányt, hogy engedje meg, hogy lefotózzam, de szerintem attól félt, hogy le akarom másolni az ötletét és nem engedte.
Estére Erik és Jonathan elhívtak vacsorázni egy thai étterembe, el is jöttek értem, hogy ne kelljen egyedül mászkálnom a sötétben (mint tudjuk, ez azért nem biztonságos errefelé, ahol néha megerőszakolnak egy-két nőt). Fogalmam sem volt, hova megyünk, aztán amikor kezdtem megvilágosodni, akkor jöttem rá, hogy azt a helyet nézték ki, ahol én már jártam, amikor az interjú miatt itt töltöttem egy hétvégét, és pont ennek az étteremnek a falán fotóztam le a Ringnes táblát :-) (Képek arról a hétvégéről: http://picasaweb.google.com/florafoldi/Oslo2007021619)
Végül minden asztal foglalt volt az étteremben, a testvér-éttermük pedig vasárnaponként zárva van, így egy sarokkal arrébb egy másik thai étterembe ültünk be. Ez inkább modern, európai hangulatú volt, de nagyon finomat ettünk, hasonlított Marlia maláj pálcikás sült csirkéjére (jóóó fűszeres szósszal).
Ennyit a hétvégi életről, jövő hétvégén Holmenkollenbe szeretnénk menni, a síugró versenyre, csak elég nehéz úgy jegyet rendelni az interneten, hogy az angol honlapon is norvégul vannak a versenyszámok elnevezései :-))
Puszi!!!
Hétvégén esténként mindig megbolydul a város, még éjjel is mászkálnak a fiatalok az utcán, a szórakozóhelyek tömve vannak és ilyenkor semmire nem sajnálják a pénzt. Középkorú nők söröznek a pubokban, a gyerekek is sokáig kint vannak az utcán.
Múlt szombat este egy belga (Indiából adoptált) gyakornoknál voltunk, a gyakornok-házban (ahol nyolcan laknak együtt), megünnepeltük, hogy állandó állást kapott a cégnél. Voltak régi és új emberek is, végre megismertem a norvég J.C.-t (sokat hallottam már róla, a 2006-os IZÉ-ben (AIESEC konferencián) volt levezető elnök,most az AI-ban (az AIESEC nemzetközi legfőbb vezetősége) fog dolgozni). A buli nem volt olyan jó, de legalább egy holland srác (Erik) elmesélte, hogy miket érdemes megnézni, ő hol járt már, amikor itt volt fél évig, mutatott gyönyörű képeket is. Végül a többiek elmentek valami szórakozóhelyre, én meg haza, nem volt kedvem zajos-berúgós estéhez.
Vasárnap elmentem a közeli parkba körülnézni, ún. "bric-a-brac" volt ott, vagyis bolhapiac, egy-két érdekes dolgot is láttam (pl. Budapest feliratú mázas kerámiát), rengeteg használt könyvet, DVD-t, ruhát (újat is), képeket, ezüst kanalakat, stb. Aztán térképpel megkerestem a helyet, ahová egy hasonló piacot, ún. vasárnapi piacot ígértek. Ez egész más volt, itt kézműves termékeket lehetett venni, volt, aki helyben horgolt, kötött, gyöngyöt fűzött (ez utóbbi egy hatalmas, termetes férfi volt..). Láttam nagyon ötletes fülbevalót gombból, kértem is a lányt, hogy engedje meg, hogy lefotózzam, de szerintem attól félt, hogy le akarom másolni az ötletét és nem engedte.
Estére Erik és Jonathan elhívtak vacsorázni egy thai étterembe, el is jöttek értem, hogy ne kelljen egyedül mászkálnom a sötétben (mint tudjuk, ez azért nem biztonságos errefelé, ahol néha megerőszakolnak egy-két nőt). Fogalmam sem volt, hova megyünk, aztán amikor kezdtem megvilágosodni, akkor jöttem rá, hogy azt a helyet nézték ki, ahol én már jártam, amikor az interjú miatt itt töltöttem egy hétvégét, és pont ennek az étteremnek a falán fotóztam le a Ringnes táblát :-) (Képek arról a hétvégéről: http://picasaweb.google.com/florafoldi/Oslo2007021619)
Végül minden asztal foglalt volt az étteremben, a testvér-éttermük pedig vasárnaponként zárva van, így egy sarokkal arrébb egy másik thai étterembe ültünk be. Ez inkább modern, európai hangulatú volt, de nagyon finomat ettünk, hasonlított Marlia maláj pálcikás sült csirkéjére (jóóó fűszeres szósszal).
Ennyit a hétvégi életről, jövő hétvégén Holmenkollenbe szeretnénk menni, a síugró versenyre, csak elég nehéz úgy jegyet rendelni az interneten, hogy az angol honlapon is norvégul vannak a versenyszámok elnevezései :-))
Puszi!!!
2007. március 10., szombat
AIESEC vezetőség-választó
Csütörtökön volt a BI helyibizottság (HB) elnökség-választója (a BI az iskola neve, a legmenőbb suli Osloban, és talán az egyetle magániskola az országban - mindez látszik már az épületen is).
Az AIESEC egész másképp működik itt, a WENA régióban, mint nálunk.
Például a választóra nem hívtak meg más HB-tagokat, mert úgysem jönnének el... Csak az MC-t (a legfőbb vezetőséget) képviselte 2 ember. Először kiosztottak egy kis tájékoztatót arról, hogy mi hogy fog történni, hogy zajlik a szavazás. Tapssal elfogadtuk az agendát, a gyűlésről szóló beszámolót (de az elnökasszony szerint nincs is ilyen), megválasztottuk a levezető elnököt, jegyzőkönyvvezetőt és szavazatszámlálókat, mint nálunk, aztán bemutatták az indulókat.
Két lány indult elnöknek, az időszak itt már május 1- április 30 között van, bár a papíron ellentmondások voltak ezzel kapcsolatban. Mivel itt a pénzügyeknek nincs akkora szerepe, mint nálunk (nem a HB-k kapják a pénzt), ezért az EB-ben (executive board, vezetőség) az foglalkozik a pénzügyi kérdésekkel, aki a legjobban ért hozzá, nem választanak külön embert erre a pozícióra.
Az elnökök 10 perces beszédet mondanak, amit 5 (öt!!!!!) perces kérdés szekció követ. Nincs mód komoly, elgondolkodtató kérdéseket feltenni, az egész nem is a tervekről, célokról és a HB jövőjéről szól, hanem hogy emberileg milyen a jelölt, hogy tudnak vele együtt dolgozni.
Az egyik jelölt szerint az elnök dolga, hogy "moderálja" a tagokat, a másik állítólag nem is akart elindulni, csak a jelenlegi elnök győzte meg (végül ő lett megválasztva, noha a szavazók többsége azt mondta, hogy a másik jelöltre szavazott...) A jelenlegi HB elnök kérdése minden jelölthöz (jelzi az ő komolyságát is): "Why is AIESEC cool for you?"
Az elnökválasztást az elnökhelyettesek választása követte, ők 5 perces beszédet mondhattak és 5 perc volt a kérdésszekcióra is. Egyébként a csütörtöki választóhoz a jelentkezési lapok leadási határideje hétfő volt, és csak a HB tagoknak volt lehetőségük olvasni, de én is szavazhattam, mert régóta vagyok a szervezetben...
Az elnökhelyetteseknek kiírt pozíciók is kicsit mások: SR=student relations=OGX (kimenő csere), TM=talent management (HR), ICX-D=ICX development (bejövő csere fejlesztése), CR=corporate relations=ER/AM (vállalatis).
Ha valakit nem választanak meg és elindul egy másik pozícióra (mint tette ezt a vesztes elnökjelölt), 3 perces beszédet mondhat és ugyanennyi a kérdésszekció. Most a lány lelkiállapotára való tekintettel elmaradt a kérdésszekció...
Szerencsére volt azért lehetőség "rendes" kérdéseket is feltenni, az egyik megválasztott EB meg is köszönte :-) Ő volt az egyetlen egyébként, aki elmondta, hogy tanulhatnának más HB-któl. Itt egyébként senki nem törődik a szabályokkal, nincs névsor, nincs jogi kérdés.
Ami érdekes még, hogy a cégek a pénzt az MC-nek utalják, aki bónuszként ad belőle a HB-nak, ahogy a kimenő cserék után is fizet. Ha a HB az egyetemtől kap pénzt, azt visszakapja teljes egészében, de hatalmas összegeket (idén 20.000 dollárt) kap az AIESEC az államtól, amit szintén elosztanak valahogy. Ezért nincs szükség a HB-ban pénzügyesre, mert a könyvelést is egy cég végzi helyettük...
Az ünneplés is csak annyi volt, hogy a megválasztott jelöltet vízzel öntötték le (semmi pezsgőbontás, ajándékozás), majd elmentünk együtt bulizni, ahonnan mindenki hamar hazament (de a gyakornokok azért maradtak :-)))
A gyakornokok kedvesek, aranyosak, barátságosak, szinte mind fiú... Ma megünnepeljük egyikőjüket, aki végleges állást kapott a cégénél.
Megyek is, csinálok valami ebédet, mielőtt bemegyek a városba szétnézni, meg aztán a buliba.
Az AIESEC egész másképp működik itt, a WENA régióban, mint nálunk.
Például a választóra nem hívtak meg más HB-tagokat, mert úgysem jönnének el... Csak az MC-t (a legfőbb vezetőséget) képviselte 2 ember. Először kiosztottak egy kis tájékoztatót arról, hogy mi hogy fog történni, hogy zajlik a szavazás. Tapssal elfogadtuk az agendát, a gyűlésről szóló beszámolót (de az elnökasszony szerint nincs is ilyen), megválasztottuk a levezető elnököt, jegyzőkönyvvezetőt és szavazatszámlálókat, mint nálunk, aztán bemutatták az indulókat.
Két lány indult elnöknek, az időszak itt már május 1- április 30 között van, bár a papíron ellentmondások voltak ezzel kapcsolatban. Mivel itt a pénzügyeknek nincs akkora szerepe, mint nálunk (nem a HB-k kapják a pénzt), ezért az EB-ben (executive board, vezetőség) az foglalkozik a pénzügyi kérdésekkel, aki a legjobban ért hozzá, nem választanak külön embert erre a pozícióra.
Az elnökök 10 perces beszédet mondanak, amit 5 (öt!!!!!) perces kérdés szekció követ. Nincs mód komoly, elgondolkodtató kérdéseket feltenni, az egész nem is a tervekről, célokról és a HB jövőjéről szól, hanem hogy emberileg milyen a jelölt, hogy tudnak vele együtt dolgozni.
Az egyik jelölt szerint az elnök dolga, hogy "moderálja" a tagokat, a másik állítólag nem is akart elindulni, csak a jelenlegi elnök győzte meg (végül ő lett megválasztva, noha a szavazók többsége azt mondta, hogy a másik jelöltre szavazott...) A jelenlegi HB elnök kérdése minden jelölthöz (jelzi az ő komolyságát is): "Why is AIESEC cool for you?"
Az elnökválasztást az elnökhelyettesek választása követte, ők 5 perces beszédet mondhattak és 5 perc volt a kérdésszekcióra is. Egyébként a csütörtöki választóhoz a jelentkezési lapok leadási határideje hétfő volt, és csak a HB tagoknak volt lehetőségük olvasni, de én is szavazhattam, mert régóta vagyok a szervezetben...
Az elnökhelyetteseknek kiírt pozíciók is kicsit mások: SR=student relations=OGX (kimenő csere), TM=talent management (HR), ICX-D=ICX development (bejövő csere fejlesztése), CR=corporate relations=ER/AM (vállalatis).
Ha valakit nem választanak meg és elindul egy másik pozícióra (mint tette ezt a vesztes elnökjelölt), 3 perces beszédet mondhat és ugyanennyi a kérdésszekció. Most a lány lelkiállapotára való tekintettel elmaradt a kérdésszekció...
Szerencsére volt azért lehetőség "rendes" kérdéseket is feltenni, az egyik megválasztott EB meg is köszönte :-) Ő volt az egyetlen egyébként, aki elmondta, hogy tanulhatnának más HB-któl. Itt egyébként senki nem törődik a szabályokkal, nincs névsor, nincs jogi kérdés.
Ami érdekes még, hogy a cégek a pénzt az MC-nek utalják, aki bónuszként ad belőle a HB-nak, ahogy a kimenő cserék után is fizet. Ha a HB az egyetemtől kap pénzt, azt visszakapja teljes egészében, de hatalmas összegeket (idén 20.000 dollárt) kap az AIESEC az államtól, amit szintén elosztanak valahogy. Ezért nincs szükség a HB-ban pénzügyesre, mert a könyvelést is egy cég végzi helyettük...
Az ünneplés is csak annyi volt, hogy a megválasztott jelöltet vízzel öntötték le (semmi pezsgőbontás, ajándékozás), majd elmentünk együtt bulizni, ahonnan mindenki hamar hazament (de a gyakornokok azért maradtak :-)))
A gyakornokok kedvesek, aranyosak, barátságosak, szinte mind fiú... Ma megünnepeljük egyikőjüket, aki végleges állást kapott a cégénél.
Megyek is, csinálok valami ebédet, mielőtt bemegyek a városba szétnézni, meg aztán a buliba.
2007. március 7., szerda
A nők helyzete Norvégiában
Érdekes módon a mai nap a nők helyzetére hegyeződött ki, részben a gyerekvállalás, részben a női vezetők kérdésében.
Reggel besétáltam a munkahelyemre, és kaptam egy SMS-t a főnökömtől, Arildtól, hogy később jön, addig a beosztottja, Karin adott nekem munkát, összekészítettem a tréninganyagot a jövő heti tréningre. Ez az új munkavállalóknak szóló egy hetes bevezető lesz jövő héten. Én is részt vehetek majd néha, bár norvégul lesz :-) Karin megmutatta a toborzóprogram használatát (új álláshirdetést töltöttünk fel norvégul), aztán az ebédnél került szóba az, hogy itt is trend az, hogy a nők egyre később, 30 fölött szülnek. Sőt, a norvég állam azt támogatja, hogy az apa maradjon otthon a gyerekkel az első néhány hónapban (több szülési szabadságot kaphat az apa, mint az anya!).
Ebéd után kitöltöttem egy adatlapot norvégul a szótár hosszas tanulmányozásával, a főnökömnek nagyon tetszett az önállóságom, a hozzáállásom :-) Keresett nekem nyelvtanfolyamot, valószínűleg magántanárom lesz, heti 2-3 alkalommal, 2-3 órában. Még a középvezetőnek rá kell bólintania és a tanár is találkozni akar velem. Ma vettem is angol-norvég norvég-angol szótárat egy könyvesboltban, ahol ugyan nem volt piktogram, de tudtam fizetni a kártyámmal :-) Állandó kísérletezés az életem :-)
Arilddal beszélgettem az Europass rendszerről, az üvegplafon-effektusról, ami szerinte náluk nem jellemző. Vagyis nem mondhatni, hogy a nők nem tudnak a legfelsőbb vezetők közé kerülni a jó képességeik ellenére sem, mert Norvégiában az a szokás, hogy a 'board' tagjainak 20%-a nő (kell legyen?). Mondott érdekes dolgokat a férfiak és a nők toborzási szokásairól, vagyis hogy a férfiak megbízható, leinformálható, jó kiállású férfiakat (akiknek szavuk van) toboroznak vagy vesznek be a vezetőségbe, míg ha egy nő lesz vezetőségi tag, nem segíthet be más nőket.
Végre találkoztam a szupernővel, Radost-tal, aki AIESEC-es gyakornokként hat hét alatt tanult meg norvégul. Kedves volt, felajánlotta a segítségét is, meg hogy kávézzunk együtt, amin Arild nagyon kacagott, mert ő tudja, hogy nem kávézom...
Viszont ma kiderült, hogy imádom a lazacot "felvágottként" :-)
Meg a Tikka Masalát csirkével és rizzsel, azt főztem ma. Nem tipikusan norvég étel :-)
Holnap 12:30-17:30 között HR meeting norvégul. Erre kíváncsi vagyok :-)
Puszi, Fló
Reggel besétáltam a munkahelyemre, és kaptam egy SMS-t a főnökömtől, Arildtól, hogy később jön, addig a beosztottja, Karin adott nekem munkát, összekészítettem a tréninganyagot a jövő heti tréningre. Ez az új munkavállalóknak szóló egy hetes bevezető lesz jövő héten. Én is részt vehetek majd néha, bár norvégul lesz :-) Karin megmutatta a toborzóprogram használatát (új álláshirdetést töltöttünk fel norvégul), aztán az ebédnél került szóba az, hogy itt is trend az, hogy a nők egyre később, 30 fölött szülnek. Sőt, a norvég állam azt támogatja, hogy az apa maradjon otthon a gyerekkel az első néhány hónapban (több szülési szabadságot kaphat az apa, mint az anya!).
Ebéd után kitöltöttem egy adatlapot norvégul a szótár hosszas tanulmányozásával, a főnökömnek nagyon tetszett az önállóságom, a hozzáállásom :-) Keresett nekem nyelvtanfolyamot, valószínűleg magántanárom lesz, heti 2-3 alkalommal, 2-3 órában. Még a középvezetőnek rá kell bólintania és a tanár is találkozni akar velem. Ma vettem is angol-norvég norvég-angol szótárat egy könyvesboltban, ahol ugyan nem volt piktogram, de tudtam fizetni a kártyámmal :-) Állandó kísérletezés az életem :-)
Arilddal beszélgettem az Europass rendszerről, az üvegplafon-effektusról, ami szerinte náluk nem jellemző. Vagyis nem mondhatni, hogy a nők nem tudnak a legfelsőbb vezetők közé kerülni a jó képességeik ellenére sem, mert Norvégiában az a szokás, hogy a 'board' tagjainak 20%-a nő (kell legyen?). Mondott érdekes dolgokat a férfiak és a nők toborzási szokásairól, vagyis hogy a férfiak megbízható, leinformálható, jó kiállású férfiakat (akiknek szavuk van) toboroznak vagy vesznek be a vezetőségbe, míg ha egy nő lesz vezetőségi tag, nem segíthet be más nőket.
Végre találkoztam a szupernővel, Radost-tal, aki AIESEC-es gyakornokként hat hét alatt tanult meg norvégul. Kedves volt, felajánlotta a segítségét is, meg hogy kávézzunk együtt, amin Arild nagyon kacagott, mert ő tudja, hogy nem kávézom...
Viszont ma kiderült, hogy imádom a lazacot "felvágottként" :-)
Meg a Tikka Masalát csirkével és rizzsel, azt főztem ma. Nem tipikusan norvég étel :-)
Holnap 12:30-17:30 között HR meeting norvégul. Erre kíváncsi vagyok :-)
Puszi, Fló
2007. március 6., kedd
Magyarországon nincs is bürokrácia
Bezzeg itt van... Személyi szám nélkül levegőt sem lehet venni. A személyi számot hasonlóan képzik, mint nálunk egykoron, csak sokkal több információt tartalmaz. Az illető nevén és korán kívül azt is, hogy külföldi-e, hol lakik (melyik városrészben), és még ki tudja, mit. Namármost ahhoz, hogy személyi számhoz jussak, ma reggel azonnal el kellett menni a rendőrség egy irodájába (ez tegnap még nem volt tervben), ami kb. bevándorlási hivatalként működik. Már 7.40-kor beálltunk a sorba, negyed 9-kor nyitnak, és a 41-es sorszámot kaptuk.... Ehhez képest kb. 35-40 perc alatt sorra is kerültünk. Daniella, a segítőm (account managerem) azon aggódott, hogy nem fogadják el itt és most a papírjaimat. Szerencsére egy bonyolult, túlkomplikált angol formanyomtatvány kitöltése után (miért fontos nekik a nemi identitásom?!?) ígéretet kaptunk arra, hogy 4 (azaz négy!) héten belül postán kiküldik az itteni címemre a munkavállalási engedélyt. 3/4 10-kor el is indulhattam dolgozni... De legalább az EU-tagságunk miatt nem kellett kifizessek 1100 koronát regisztációs díjként, jól is jött, mert több pénzem már úgysem volt.
Csak azért sok ez a négy hét, mert ha megvan a munkavállalási papír, akkor azzal kell elmenni a rendőrségre megint, most személyi számot kérni. Ezt is 4 hét alatt adják ki. Enélkül nem lehet bankszámlát nyitni, nem lehet SIM-kártyát venni (ennek mi értelme?), szóval szinte létezni sem. Így a számlanyitás kb. 2-2,5 hónapig is elhúzódhat. Emiatt tegnap nagyon ideges voltam, mert a főbérlőmnek még nem fizettem semmit, sem szállást, sem foglalót, mondván, majd a norvég számlámról. De hát muszáj lesz otthonról utalni. Itt meg ATM-ből kell majd pénzt kivegyek (jó drágán), mert a kártyámat szinte sehol nem fogadják el (ma véletlenül láttam egy cipőboltot, ahol igen... azzal meg nem sokra megyek). A vicces az, hogy az ajtókra nincsenek kiragasztva a bankkártya-piktogramok, szóval amikor bemész, nem tudod, hogy mivel fizethetsz.
A mai nap munka tekintében már jobb volt, mint az első, délelőtt kaptam számítógép-kódot és saját email-címet (flora.foeldi@ringnes.no). Telepítettünk szótárat a gépemre, megtanultam nyomtatni és papíralapú dokumentációt fájllá konvertálni. Ebédre mindig csak hideget lehet enni a menzán, de ma valami nagyon finomat ettem, paradicsomos halpástétom lehetett. Mindig van zöld saláta is. Ebéd után papírrakosgatós munkát kaptam, de legalább csináltam valamit. Utána meg tanulmányoztam a Carlsberg toborzási politikáját és elveit, mert ezt találtam az intraneten, ami angolul volt és érdekelt is. Mielőtt eljöttem, kaptam hozzáférést a toborzóprogram angol felületéhez, kár, hogy mindent norvégul használnak benne. Csütörtökön lesz egy meeting 12:30-tól 17:30-ig, kaptam norvég meghívót és gondolom a meeting is norvégul lesz... Így sajnos nem érek oda az EB választó elejére... :-( Ma volt a nagyfőnök szülinapja, hívtak tortázi, de otthon én azt nem nevezném tortának :-) Egy nagy lapos csokis piskóta volt csokimasszával leöntve vastagon és a tetjén volt kis gyümölcsdekoráció. De hova lett a töltelék???
Végre ma tudtam jóízűen enni, csináltam tortellinit, aztán mostam és amíg ment a mosógép, elaludtam a TV előtt... 9 óra előtt :-)
Hát ennyit mára, még el kell olvasnom a lakásbérleti szerződésem angol fordítását.
Puszi!
Csak azért sok ez a négy hét, mert ha megvan a munkavállalási papír, akkor azzal kell elmenni a rendőrségre megint, most személyi számot kérni. Ezt is 4 hét alatt adják ki. Enélkül nem lehet bankszámlát nyitni, nem lehet SIM-kártyát venni (ennek mi értelme?), szóval szinte létezni sem. Így a számlanyitás kb. 2-2,5 hónapig is elhúzódhat. Emiatt tegnap nagyon ideges voltam, mert a főbérlőmnek még nem fizettem semmit, sem szállást, sem foglalót, mondván, majd a norvég számlámról. De hát muszáj lesz otthonról utalni. Itt meg ATM-ből kell majd pénzt kivegyek (jó drágán), mert a kártyámat szinte sehol nem fogadják el (ma véletlenül láttam egy cipőboltot, ahol igen... azzal meg nem sokra megyek). A vicces az, hogy az ajtókra nincsenek kiragasztva a bankkártya-piktogramok, szóval amikor bemész, nem tudod, hogy mivel fizethetsz.
A mai nap munka tekintében már jobb volt, mint az első, délelőtt kaptam számítógép-kódot és saját email-címet (flora.foeldi@ringnes.no). Telepítettünk szótárat a gépemre, megtanultam nyomtatni és papíralapú dokumentációt fájllá konvertálni. Ebédre mindig csak hideget lehet enni a menzán, de ma valami nagyon finomat ettem, paradicsomos halpástétom lehetett. Mindig van zöld saláta is. Ebéd után papírrakosgatós munkát kaptam, de legalább csináltam valamit. Utána meg tanulmányoztam a Carlsberg toborzási politikáját és elveit, mert ezt találtam az intraneten, ami angolul volt és érdekelt is. Mielőtt eljöttem, kaptam hozzáférést a toborzóprogram angol felületéhez, kár, hogy mindent norvégul használnak benne. Csütörtökön lesz egy meeting 12:30-tól 17:30-ig, kaptam norvég meghívót és gondolom a meeting is norvégul lesz... Így sajnos nem érek oda az EB választó elejére... :-( Ma volt a nagyfőnök szülinapja, hívtak tortázi, de otthon én azt nem nevezném tortának :-) Egy nagy lapos csokis piskóta volt csokimasszával leöntve vastagon és a tetjén volt kis gyümölcsdekoráció. De hova lett a töltelék???
Végre ma tudtam jóízűen enni, csináltam tortellinit, aztán mostam és amíg ment a mosógép, elaludtam a TV előtt... 9 óra előtt :-)
Hát ennyit mára, még el kell olvasnom a lakásbérleti szerződésem angol fordítását.
Puszi!
2007. március 4., vasárnap
Első benyomásaim Norvégiában
Sziasztok!
Megérkezésem nem volt zökkenőmentes, a csomagokban a norvégok szerint fél Magyaroszágot elhoztam, alig tudtuk elcipelni őket a lakásig :-) A lakás barátságos, jól felszerelt, a szobámban van egy íróasztal, egy ágy és egy nagy szekrény. A főbérlő egy vietnami srác, aki velünk lakik az egyik szobában, a másik szobában egy norvég szakács fiú fordul meg nagy ritkán. Elméletileg egy svéd lány lakik még velünk, de vele még nem találkoztam, mert hazament....
A város maga hasonlít egy magyar kisvárosra (épp tegnap derült ki, hogy Oslo nem is olyan kicsi, mint hittem), azt hiszem, leginkább a szedett-vedett jelző illene rá. Az épületek vegyesen állnak egymás mellett, modern a XIX. századival vagy még korábbival, minden rendszer nélkül. Az embereken is ezt a mentalitást látom (pl. öltözködésben).
A norvégok tényleg kicsit hűvösek, távolságtartóak, nem veszik jó néven, ha zavarjuk őket a szabadidejükben. Oslo sem arról híres, hogy nagyon zajlana itt az élet, a vietnami fiú szerint nagyon unalmas hely. Tegnap volt egy gyakornok-fogadó buli, mert megérkezett Ruben is, a holland AIESEC-gyakornok, meg engem is örömmel fogadtak. Volt lasagne-zás meg játék, nordic singing meg beszélgetés a norvégokkal.Az evéssel vannak csak gondjaim, az ételeknek egész más íze van, mint otthon, nem tudok egy jóízűt enni. Azért majd csak lesz valahogy :-)
Szerencsére rendszeresen hívnak AIESEC-es programokra és bulikra, konferenciát szervezni meg sales tréningre, csak azt nem írják meg, hogy hova kell menni :-)Holnap lesz az első munkanapom, kicsit izgulok is miatta, meg rengeteg elintéznivaló van még (regisztráció a rendőrségen, munkavállalási engedély megkérése, bankszámlanyitás, stb.), de hivatalos ügyeket intézni szinte lehetetlen, mert pl. a bankok 3-kor zárnak és a munkaidő legalább 4-ig tart...
Jelentkezem, ha már túl vagyok az első megpróbáltatásokon!
Flóra
Megérkezésem nem volt zökkenőmentes, a csomagokban a norvégok szerint fél Magyaroszágot elhoztam, alig tudtuk elcipelni őket a lakásig :-) A lakás barátságos, jól felszerelt, a szobámban van egy íróasztal, egy ágy és egy nagy szekrény. A főbérlő egy vietnami srác, aki velünk lakik az egyik szobában, a másik szobában egy norvég szakács fiú fordul meg nagy ritkán. Elméletileg egy svéd lány lakik még velünk, de vele még nem találkoztam, mert hazament....
A város maga hasonlít egy magyar kisvárosra (épp tegnap derült ki, hogy Oslo nem is olyan kicsi, mint hittem), azt hiszem, leginkább a szedett-vedett jelző illene rá. Az épületek vegyesen állnak egymás mellett, modern a XIX. századival vagy még korábbival, minden rendszer nélkül. Az embereken is ezt a mentalitást látom (pl. öltözködésben).
A norvégok tényleg kicsit hűvösek, távolságtartóak, nem veszik jó néven, ha zavarjuk őket a szabadidejükben. Oslo sem arról híres, hogy nagyon zajlana itt az élet, a vietnami fiú szerint nagyon unalmas hely. Tegnap volt egy gyakornok-fogadó buli, mert megérkezett Ruben is, a holland AIESEC-gyakornok, meg engem is örömmel fogadtak. Volt lasagne-zás meg játék, nordic singing meg beszélgetés a norvégokkal.Az evéssel vannak csak gondjaim, az ételeknek egész más íze van, mint otthon, nem tudok egy jóízűt enni. Azért majd csak lesz valahogy :-)
Szerencsére rendszeresen hívnak AIESEC-es programokra és bulikra, konferenciát szervezni meg sales tréningre, csak azt nem írják meg, hogy hova kell menni :-)Holnap lesz az első munkanapom, kicsit izgulok is miatta, meg rengeteg elintéznivaló van még (regisztráció a rendőrségen, munkavállalási engedély megkérése, bankszámlanyitás, stb.), de hivatalos ügyeket intézni szinte lehetetlen, mert pl. a bankok 3-kor zárnak és a munkaidő legalább 4-ig tart...
Jelentkezem, ha már túl vagyok az első megpróbáltatásokon!
Flóra
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)