Ma a királyi kastélyban voltam (Slott), ahol 1 órás angol idegenvezetés mellett megnéztünk 15 termet két szinten és sokat megtudtunk a norvég királyi ház történetéről. Íme egy kis ízelítő.
Norvégiában 1380-ig norvég király uralkodott, majd ettől az évtől fogva Norvégia Dánia része lett. A napóleoni háború következményeképpen 1814-ben vált Norvégia függetlenné (a nyilatkozat aláírását ünneplik május 17-én). Néhány hónappal később unióba kényszerültek Svédországgal, ezúttal már független nemzetként, de közös királlyal és külpolitikával. A svéd királynak minimum évente egyszer Norvégiába kellett látogatni... Az egyenrangúság elve ellenére az unióban Norvégia nem volt egyenrangú Svédországgal (ez utóbbi határozta meg a külpolitikai lépéseket) - és ez nem tetszett a norvégoknak. A norvég parlament létrehozott egy saját konzuli hivatalt, de a svéd-norvég király, II. Oscar nem ismerte el azt. A norvég parlament feloszlott és a király nem tudta megoldani a helyzetet, így 1905-ben felbomlott az unió.
Mivel a norvég királyi ház lényegében már nem létezett, "szerezni" kellett valahonnan egy királyt. A svédek ugye szóba sem jöhettek, a dánok közül viszont volt egy jelölt (nem ellentmondásos a többszáz éves dán uralom után dán királyt meghívni?). Károly (Carl) dán herceg azért is volt megfelelő jelölt, mert távoli norvég felmenői voltak, sőt, mi több, Maud hercegnő volt a felesége, aki VII. Edward király és Alexandra hercegnő brit uralkodópár gyermeke volt (és ezidőtájt a norvégok a britek segítségét remélték). Károly hercegnek és Maud hercegnőnek fia is volt már, tehát a trón további sorsa sem volt kérdéses. Karl Haakon-ra (királyként VII. Haakon) (ejtsd: hókon), fia pedig Olav-ra (e.: úlav) változtatta a nevét. 1905 novemberében hajóztak Dániából Norvégiába, hogy elfoglalják a trónt. Közel 600 éve nem volt a norvégoknak saját királya ezidáig... 1906 júniusában koronázták meg őket, ami Norvégia végleges függetlenségét jelentette. 1937-ben megszületett V. Olav fia, az új trónörökös, akinek tiszteletére az újságok vasárnapi számot is megjelentettek (ami amúgy nem volt szokás).
1940 áprilisában a németek bevonultak Norvégiába, a királyi család még időben először Svédországba, majd Amerikába menekült Roosevelt meghívására (ekkor a jelenlegi király, V. Harald 3 éves volt). Csak 1945 nyarán tértek haza. Ekkor már V. Olav volt a király, akit 1957-ben szenteltek fel, de nem koronáztak meg. Felesége, Martha svéd-dán hercegnő volt, de sosem lehetett királynő, mert 1954-ben meghalt. Így Norvégiának 34 évig nem volt királynője.
1991-ben, apja halála után Harald herceg lett a király, V. Harald-ként. Későbbi feleségét, Sonját 1959-ben ismerte meg, de 9 évet várniuk kellett a házasságal, mert Sonja felső-középosztálybeli családból származott és Harald nem vehette el, amíg engedélyt (törvénymódosítással..) nem kapott. Sonja képzőművészetet, iparművészetet és divattervezést tanult, több kiállítása volt már és rendszeresen részt vesz művészeti eseményeken - mind alkotóként, mind vendégként. Néhány ruháját is maga tervezte, pl. amit az 50. születésnapján viselt (láttam kiállítva, rémes :-)) Idén a királyi pár 70 éves, Harald februárban töltötte be, Sonja júliusban fogja. Ez utóbbi tiszteletére (a korábbi kerek évfordulókhoz hasonlóan) prominens vendégeikkel körbehajózzák Norvégia egy részét, több part menti településnél is megállva. A hajózás amúgy is kedvelt tevékenység a királyi családban, V. Olav olimpiát is nyert, V. Harald pedig több bajnoki címet.
Egyébként ma nyitotta meg újra kapuit a királyi palota, ahogy minden évben van idegenvezetés a nyári időszakban. Idén a királyi pár 70. születésnapja alkalmából kiállítást is kialakítottak 3 teremben. A "Kis Ceremóniateremben" láthatóak dokumentumok, képek V. Harald és Sonja királynő gyermekéveiről (pl. hanglemez az egykori herceg karácsonyi beszédével, amit gyermekként kellett mondjon a népnek, úgy, hogy norvégul nem is tudott teljesen, hiszen 5 évet az USÁ-ban élt). A Bálteremben bemutatják a király és a királynő találkozását 1959-ben egy, a katonai akadémia végzőseinek rendezett bálon, majd az eljegyzést és az esküvőt fotókon, az akkor viselt ruhákat. Ez a termet a Berlini Színház koncertterme és a koppenhágai Christiansborg Palota Nagyterme ihlette, különlegesen díszített, és még különlegesebb, mert egyik épület sem látható már egykori formájában azok közül, amelyek ezt a termet ihlették. A királyi család mindennapi életéről is van itt egy kisebb tárlat, a gyerekekről, unokákról. A Bankett-teremben pedig a királyi családnak küldött ajándékokat mutatják be, többek között azt az étkészletet, amit a terem díszítéséhez igazodva készítettek el (a fal díszítése visszaköszön az étkészlet mintáján). Az épület maga nem túl régi, kevesebb, mint 100 éves, mert 1905-től épült kb. 20 éven át, de csak 1949-től használják, a '90-es években újították fel. Először laktak is benne, manapság csak hivatalos eseményekkor használják, ill. itt van a király és a királynő irodája (Sonja királynő az első nő, akinek irodája van a kastélyban), valamint minden pénteken az egyik teremben találkozik a király és a miniszterek. A termek egyébként sok év sok kultúráját tükrözik, vannak modernebb, egyszerűbb díszítésű termek és olyanok is (pl. az étkezők), ahol a pompeii stílus elevenedik meg. Az egyik termet Trónteremnek hívják, noha a trón ma már nincs ott, hanem a Parlamentben helyezték el. A király dolgozószobája előtti terem az ún. Madárterem, mert itt a falakon Norvégia madárvilága és tájképek, valamint templomi fafaragásos motívumok figyelhetők meg (segítendő a hosszú, unalmas várakozás elkerülését, ugyanis egykoron bárki bemehetett a palotába, hogy beszéljen személyesen a királlyal, de nem tudhatta, mikor ér rá a király). Megoszlanak a vélemények a madarak számáról... A vendégeknek kialakított szárnyban voltunk az ún. Mandela-teremben, amely azért kapta Mandeláról a nevét, mert ő volt az első, aki vendégként szállt itt meg. Útközben jártunk az Előcsarnokban is, ahonnan nyílik az az erkély, ahonnan a királyi pár integetni szokott május 17-én. Valamint itt fogadják a prominens vendégeket, szép a kilátás a városra és a Karl Johans gatéra. Érdemes meglátogatni a Katélyt, szép élmény, ráadásul nem olyan fenséges és tekintélyt parancsoló,mint sok más hasonló épület, hanem itt is érzékelhető, hogy a norvégoknál a király is csak egy a nép fiai közül (pl. V. Harald állami iskolába járt).
Mivel képeket nem lehet készíteni, kérlek, nézzétek meg a linkeket! Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése