Az előkészületekről: egy kollégám segítségével felkutattam egy hentest, ahol gyönyörű sertéscombot kaptam, az eladó még fel is darabolta nekem annyira, hogy minden kockát csak 2-3 kisebbre kellett vágnom. Se csont, se bőre nem volt benne, és ugyanannyiba került kilója, mintha ezekkel együtt lett volna. Ezúttal sikerült csirkemájat is szereznem, ezek szerint mégsem tilos itt, csak nem lehet frissen kapni, hanem csak fagyasztva, mert hamar megromlik (gondolom, nem nagy rá a kereslet, mert ezek halat esznek és húzzák a szájukat a májra :-)) Péntek este el is készült a gulyás-alap közel 2 kiló húsból és egy kiló vöröshagymából, az egész házban ez az illat terjengett, már kicsit sok is volt a jóból. Ezért aztán megsütöttem a májat baconbe göngyölve, és miután én megettem a felét, Trieu (Trió), a vietnami srác is hazajött farkaséhesen, mondtam, kóstolja meg a májat (ő volt az, aki a legjobban ellenkezett, amikor korábban májat akartam venni). Aztán annyira ízlett neki, hogy megette az egészet... Azt mondta, nem gondolta korábban, hogy ilye jól főzök :-) Kérte, hogy ha még csinálok májat, akkor csináljak többet és akkor ő is főz úgy néha, hogy én is egyek belőle. Vasárnapra például közös gofrizást ígért és ő süti....
Szombaton Gautam-mal, az indiai gyakornokkal mentem megvenni a zöldségeket és vettünk 5 darab 75 dekás kenyeret is, mégiscsak 18 emberrel kellett számoljak. Segített cipekedni, aztán krumplit pucolni is (mind a 4 kilót ő pucolta meg!), Vyoma a répát darabolta (annyira nem volt sikeres ez a dolog, mint Gautam-é, valahogy az india fiú gyakorlottabb, mint Vyoma...), én meg a paprikát és paradicsomot, így viszonylag hamar elkészültünk. Sajnos itt fehérrépát nem lehet kapni, és a paszternáknak látszó dolog valójában hatalmas fehér retek, de ha már megvettük, belefőztük, mert se illata nem volt, sem az íze nem volt olyan jellegzetes, hogy ne lett volna jó a gulyásba. Legalább a fehér szeletkék a látszatot megadták :-)
Már csak meg kellett főzni az egészet, 3 nagy lábosban sikerült csak, így nem készült el egyszerre az egész, ami még jó is volt, mert nem volt elég tányér és hely, hogy egyszerre együnk. Stian is épp időben érkezett a borral, a gulyás után pedig túró rudit ettünk, aminek nagy sikere volt.
Összességében mindenki jól érezte magát (ez látszik a képeken is), mindenki hálás is volt a finom vacsoráért, főleg a gyakornokok, akiknek a házában főztem, mert majdnem egy lábosnyi gulyás maradt rájuk, vasárnapi ebédnek! Azt hiszem, én is büszke lehetek magamra, hogy (végül az el nem jöttekkel és a pluszban érkezőkkel együtt) 16 emberre főztem olyan gulyást, ami otthon is megállta volna a helyét. Egyedül a hús miatt volt egy kicsit más íze, na meg azoknak volt kihívás megenni, akik nagy bátran 2 teáskanál erőspistát tettek a levesbe indításként :-) Ami még meglepő volt, hogy alig ettek kenyeret a leveshez, kicsit túlbecsültem a fogyasztást, 1,5 kenyér fogyott csak el 16 emberre, de hát nem tagadhatom, magyar módra, jókora adaggal szeretem vendégül látni az embereket (ugye, Mami....)
Remélem, otthon is minden ilyen jól megy, írjatok, hogy mi újság!
Puszi, Flóra
3 megjegyzés:
Szia pici lányom, büszke vagyok rád! Mutasd is meg a "halvérűeknek", hogy milyen a magyar konyha és a magyar vendéglátás. Csak így tovább, ha így haladsz, rájönnek előbb-utóbb, hogy a hal nem is olyan jó kaja, mint hitték.
Pusszancs, Mami
Gyere haza!!! Én megeszek minden finomat majd, amit főzöl, és segítek is!!! És tegnap mondtam is a Tomiéknak, hogy finomakat szoktál csinálni ;-)
Puszi puszi puszi! Petid.
Szia!
Ügyi vagy, de ezt eddig is tudtuk.
Megjöttünk a síelésből, végre nekem is jól ment. Egyszer Te is ráfanyalodsz majd erre is, és menni is fog, mint minden más is.
Puszi!
Zsuzsa
Megjegyzés küldése