Május 17. Nemzeti Ünnep

05.16. szerda

A nemzeti ünnepet megelőző délután a norvégok általában rendesen kirúgnak a hámból (így többnyire nincsenek olyan állapotban másnap, hogy érdemben ünnepeljenek), mi viszont grilleztünk az Akershus erődítmény tövében a parkban. Zara kivételével a teljes MC jelen volt, valamint Kari, a norvég lány és én, a gyakornokok közül senki más nem jött el. A virsli (pölse) finom volt, végre találtam iható sört is (0,33 dl még nem egy mennyiség és én csak egyet tudok meginni), nagyon jó volt a hangulat (a kissé hűvös időt leszámítva, de legalább a nap sütött), egészen addig, amíg fel nem fedeztünk, hogy a kezemtől nem messze (amin támaszkodtam, miután előrébb húztam a plédemet) egy használt injekcióstű volt. Remélem, nem tenyereltem és nem is ültem bele, legalábbis nem emlékszem, hogy valami megszúrt volna. Azért kis időre volt nagy riadalom. Találkoztunk egy csövessel is, aki egy, a nyakába akasztott műanyagnak vagy sima kőnek látszó tárgyat próbált eladni nekünk azzal a mesével, hogy a viking korból találta. Az emberi hülyeség határtalan...

05. 17. csütörtök - Nemzeti Ünnep

Ezen a napon a norvégok csupa olyan dolgot csinálnak, amit amúgy nem szoktak, ez a gyerekeknek is a "mindent szabad" ünnepe. A nap nagy közös reggelivel kezdődik, amikor (csak ezen a napon) reggelire pezsgőt isznak, virslit és mindenféle jót esznek. Engem Kari barátai hívtak meg egy ilyen reggelire, ahova mindenki vitt valami finomságot. A reggeli így is kb. 11-re készült el, addig a tv-ben néztük a közvetítést a különböző városokból. A reggeli (ez esetben pezsgő nélküli) után elmentünk a kastélyhoz, ahol a gyerekek vonultak fel és a király integetett. Minden iskola diákjai felvonulnak zenével, mazsorettesekkel, énekkel az adott kerület utcáin, aztán a főutcán találkoznak és így mennek nagy folyamban a király elé. Mind a gyerekek, mind a felnőttek többsége gyönyörű viseletben volt, a maga megyéjének a ruhájában. A lányok nem az anyuka megyéjének a ruháját kapják (ha az anyuka más megyébe ment férjhez, mint ahol született), hanem azért a megyéjét, amelyikben születtek. A gyerekek általában akkor kapják ajándékba a népviseletet, amikor konfirmálnak (kb. 14 éves korukban). Innentől kezdve egész életükön át ezt az egy ruhát viselik május 17-én, esküvőkön, keresztelőkön, családi ünnepeken - mivel a ruha bősége, hossza állítható (többnyire övvel rögzítik és a nők mellrészen láncokkal, csatokkal fogják össze). Aki jártas a népviseletekben, a ruha alapján meg tudja mondani, hogy ki melyik megyéből vagy országrészből származik.

Sajnos nem tudom, ez a hölgy (balra) honnan érkezett (Oslonak nincs saját népviselete). Nekem nagyon tetszett, hogy a ruha anyagából hozzá illő, övre csatolható táskát is készítenek, így sokkal elegánsabb.

Kuriózum (jobbra): számi (lapp) népviselet. Nagyon színes a kendő, de a ruha kék-piros.

Ilyenkor nemcsak a gyerekek, hanem a végzős középiskolások (ún. Russ-ök (ejtsd: rüsszök) is felvonulnak a piros és kék kantáros nadrágjaikban. A nagy bulit követően május 20-a körül tesznek záróvizsgát. A felvonulás és parádé után visszamentünk a vendéglátónk lakásába (ahol mint reggel felfedeztem, életem első norvég bulijában voltam februárban, amikor az interjúra jöttem - ebben a lakásban és buliban ismertem meg Karit), fagyit ettünk, sütiztünk, dőszöltünk. Ezután Karival elmentünk hozzá, hogy átöltözzön és pihenjen fél órát (nem értem, a norvégok a semmitől és úgy el tudnak fáradni...), aztán eldöcögtünk a villamossal a Kuba parkba. Ahhoz, hogy a villamosig elérjünk Kari lakásától át kellett vágnunk fél Grönland városrészen, ami köztudomásúan a betelepülők lakta rész. Ők a saját május 17-ei ünnepségüket tartották, ez inkább hasonlított egy majálisra kirakodóvásárral, vidámparkkal és céllövöldével.

A Kuba parkban világzenei rendezvény volt, kicsit megmutattam azt is, hogy magyar vagyok (zászlóval), amiért valaki csóválta is a fejét. Állítólag minden évben vita van az ünnep előtt arról, hogy lehet-e más zászlót is lobogtatni, viselni, mint norvégot. Hát elég érdekesek voltak a bevándorlók és adoptált gyerekek a novég népviseletben, a bunad-ban (bünad), nem tudom, ez jobb megoldás-e...
Sok zenekar sokféle zenét játszott és megkóstoltam valami mexikói ételt is, ami a bab nélkül (a babos rettenetet kihagytam, kedves HB-m) leginkább a bolognaira emlékeztetett. Az volt az érdekessége, hogy egy palacsintaszerű tésztát bő olajban mély tál formájúra sütöttek, ebben adták az ételt és a tál maga egyben köret is volt. Fél nyolc után már nagyon fáztam és a bölcsességfogam (leendő helye) is fájt, így hazajöttem, csak néhány perc sétára lakom a parktól szerencsére. Videófelvétel a koncertről a képek között látható.

Angolul tudóknak pedig egy link a május 17-e történetéről (nemcsak állami, hanem vallási ünnep is: Jézus mennybemenetele).