AIESEC Summer Seminar

A július 21-22-ei hétvégén az AIESEC (@) felkérésére egy képzésen voltam előadó (@-eseknek: facilitátor) és segítő. Péntek délután volt egy közös felkészülés a többi facilitátorral, amikor végigmentünk a teljes programon, mikor mit fogunk csinálni, hogyan, mi szükséges az egyes egységekhez. A kétnapos képzés célja az volt, hogy felkészítsük a helyi bizottságokat a toborzás-bevonás-megtartás folyamatára. Én egy másfélórás blokkot kaptam, amiben az AIESEC-es interjúztatási technikákról kellett beszélnem, lehetőleg interaktívvá téve a képzést. Szerencsére teljesen szabad kezet kaptam a megvalósításban. :)

Szombat reggel az osloi egyetem egyik épületében találkoztunk. Meglepett, hogy ide is csak mágneskártyával lehet belépni. A termet átrendeztük, főztünk teát, kávét, összeraktuk a technikát, és kb. AIESEC-es időszámítással (fél óra késéssel) el is kezdtük a képzést. Sajnos nem minden helyi bizottság (HB) HR-es elnökhelyettese jött el, a trondheimi és az egyik osloi HB képviseltette magát. A legfiatalabb AIESEC-esünk (ld. jobbra) alig néhány hónapos volt, az anyukája nem tudta kire hagyni otthon, így hát felváltva vigyáztunk a kisfiúra, aki sokszor csalt mosolyt az arcunkra. Ez aztán a bevonás! :)

A saját blokkom előtt azért kicsit ideges voltam, mert sosem tartottam még egyedül, saját képzést (session-t) angolul (magyarul, otthon már igen). Ugyan Csehországban, a FEEL 2005-ön segítettem az indiai facilitátort, amiben tudtam, de ott saját blokkom nem volt. Mindenesetre a visszajelzések alapján jól sikerült. Elöször játszottam velük, hogy felébredjenek. Ez látható a baloldali képen (éppen magyarázom, hogy fogjuk vezetni a Minit és a Ferrarit). Aztán sokkoló kérdésekkel "interjúztattam" őket, hogy bemutassam, milyen egy stresszinterjú. Persze ilyet nem csinálunk az @-ben, így könnyű volt elmagyarázni, hogy mit igen. (Most, amikor leírtam, felfedeztem, hogy a "magyaráz" szó utalást tartalmaz a nyelvre ("magyar"-áz), míg pl. az "explain"-ről nem lehet hasonlót elmondani.) A blokkom második felében két kisebb csoportban szimuláltuk az interjúztatást, ez elég vicces volt. :) Egy-egy facilitátor segített nekem, az egyikük (Björn Olav) interjúalanyként alakított nagyot, a másikuk, Daniel pedig interjúztatóként. Aztán kielemeztük az egyes interjúkat: mi volt helyes, mit kellett volna másképp csinálni. Ezt néhány új előadás követte, majd du. fél 6-kor befejeztük a szombati programot. Elmentünk egy vietnámi étterembe vacsorázni. Kókuszlevet ittam és ráklevest ettem. Egészen megszoktam itt a tenger gyümölcseit... :) Ezután bowling-ozni voltunk, ahol két csapatban játszottunk, és a sajátomban nagyon jól kezdtem, de később romlott az eredményem. Így is én voltam az egyetlen, aki egy körön belül ledöntötte az összes bábut.

Vasárnap reggel a szokott időben találkoztunk, volt cserés, internetes, beszélgetős képzés is. Sokat meséltem arról, hogy Magyarországon ill. Gödöllőn hogy csináljuk a dolgokat, és sok hasznos tanácsot tudtam adni. Megmutattam a szórólapjainkat, az újaknak adott naplónkat, és remélhetőleg ötleteket adtam a továbbiakhoz. Az egyik szünetben megtanítottam a csoportnak a "Nád a házam teteje" kezdetű dal @-es változatát, és nagyon jól tudták énekelni magyarul. Ezzel a kulturális program is megvolt. Egyébként tanultunk venezuelai mondókát is (nem spanyolul, hanem angolul) Danieltől. Hat után fejeztük be a vasárnapi fejtágítást, csináltunk facilitátor-csoportképet (már Björn-Olav nélkül, mert neki haza kellett menni Trondheimba). Utána még kb. egy órában értékeltük a két napot és egymást.

Facilitátorok: Daniel (Venezuela), Mazsi (Magyarország), Sonam (India), Kirsten (Norvégia).