Vitorlázás 07. 16-17.

07.16. hétfő

A hétórás kelés kicsit korai volt a vasárnapi hosszú alvás után, de megérte felkelni, végre sütött a nap. Most ebéd után vagyunk, a reggeli szolgálat után az egyik matrózzal beszélgettem a magyar nyelvről, közbne beszéltem Petivel az interjújáról az MKB-nál. A matróz (Stian/Stan) tanított engem csomókat kötni, mondta, hogy gyorsan tanulok. :) Aztán elaludtam az egyik összecsavart vitorlán, Stian/Stan költött fel, hogy már tíz percre kormányoznom kéne. Utána jöhettem ebédelni, pölse volt (hot-dog) és a szokásos hideg ebéd. Amikor ettünk, a hajó rendesen dobált fel-le és jobbra-balra, de sosem voltam tengeribeteg. Most néhányan gitároznak, norvégul tanítják énekelni Mirjamot, a német lányt. Én meg megyek tüzet ellenőrizni.

Kb. fél négykor érkeztünk meg Bergenbe, jóval előbb, mint vártam. Norvégia második legnagyobb városában mindössze 230.000-en laknak. Voltunk a hét hegy egyikén, ahonnan szép kilátás nyílt a városra a kiépített teraszról. Kár, hogy mire felértünk a hegyre, megint eleredt az eső. De így is láttuk a zongora alakú Zeneakadémiát, az egyetem néhány épületét, nagy tömbházakat, hatalmas szökőkutat. Vacsorára értünk vissza, tikka masalát ettünk, el sem tudom képzelni, hogy tudtam egy óriási tányérnyit megenni. Annyit ettem az utóbbi napokban, hogy biztosan felszedtem pár kilót, ami önmagában nem zavar, csak érzem és látom magamon. Mami biztos azt mondaná, hogy végre normálisan nézek ki. :)

Vacsora után Geir Anders és Anna egy bugyuta tapsolós-csapkodós játékot kezdett el játszani, amihez többen is csatlakoztak, én meg felmentem a fedélzetre olvasni. Sokan fotózták a kikötőben a hajónkat. Későb Hilde hívott, hogy menjek vele feladni egy képeslapot, beszélgettünk, hogy mit gondolok a norvégokról, Norvégiáról. Mondtam, hogy nagyon más az, hogy ők teljesen individualisták, a közösség véleménye kevésbé fontos. Ő hüledezett, hogy az ember nem csinálhatja azt, amit akar. Meg mesélt a legjobb barátjáról, aki egy szerelmi bonyodalom miatt van éppen börtönben. Amikor visszaértünk, a többiek már mást játszottak, ismét két csoportra bomolva. Én még olvastam egy kicsit, aztán csatlakoztam a csöndesebb, visszafogottabb társasághoz: Audun-höz, Miriamhoz, Alexhez, Saritához, Simonhoz. A többiek, azaz Anna, Maria, Geir Anders, Hilde, Tomas voltak a "vagányok", "menők". És voltak, akik egyikhez sem tartoztak: Trond (aki senkivel sem beszélt), Frederik (aki mindenkivel jóban volt), Karl és Lars (a főszervező). Játszottunk logikai és vicces játékokat, pl. "Hány ló van a szobában?"-t, a "mit viszel magaddal, ha Semisemu-ba mész?" játékot és néhány logikai feladványt. Sajnos éjfélkor megint mindenkinek ágyban volt a helye, holnap nyolckor kelünk, hogy összecsomagoljunk és kitakarítsuk a hajót.


07. 17. kedd

Reggel nem volt időm összepakolni, mert én voltam a konyhába beosztva Geir Anders-sel. Ő kezdetben mindig mosolygós volt, de az utóbbi néhány napban volt Mariával és Annával volt kedves, mi egyáltalán nem beszéltünk. A konyhában is csak annyit, amennyit muszáj volt. Reggeli után nekünk kellett elpakolni, mosogatni, törölgetni. Aztán néhányan, Frederik, Audun, Simon, Alex és én elmentünk egy rövid városnézésre, és később néhányan csatlakoztak hozzánk. Sajnos városnézés helyett inkább az újságos és a CD-boltot nézték, és én ezt nem értékeltem annyira. Helyette viszont beszélgettem Simonnal, aki 1/4 részben magyar (a nagyapja '56-ban emigrált és egy norvég asszonyt vett feleségül). Simon sokszor érdeklődött a magyarok felől az utóbbi napokban, sokat kérdezett arról, hogy igaz-e, amit a magyarokról hallott. Mivel a nagypapája lusta volt őt és az anyukáját magyarul tanítani, Simon anyanyelve norvég. Érdekes volt, amikor mesélte, hogy éppen a norvégok individualizmusa okozza, hogy a problémákkal is egyedül vannak, senki nem segíti a családokat, mert senki nem törődik a másikkal. A gyerekek rossz mintát tanulnak a szülőktől, és azt adják tovább. Beszélgettünk a magyarok alkalmazkodóképességéről, arról, hogy mennyire vagyunk temperamentumosak, hogy igazán csak a norvég kisgyerekek nyitottak és barátságosak (mert ők még nem tanulták meg a távolságtartást). Nekem sajnos egy óra múlva vissza kellett jönnöm a hajóra lasagnét és salátát készíteni ebédre Geir Anders-sel (végre meleg ebéd!). A norvégok a salátára nem tesznke mindig öntetet, csak sok zöldséget összekevernek és ezt eszik a lasagnéhoz. Még maradt a tegnap esti palacsintaszerűségből is, ezt csomagoltuk a vonatútra. Ebéd után kitakarítottuk a hajót (most csillog-villog) és búcsút vettünk a személyzettől, Lars mindenkihez szólt néhány személyes szót és kis emléket is adott, amit felvarrhatunk a táskánkra.

17:16. Már a vonaton ülök Alex-szel, kb. nyolc órás a vonatút, Alex épp alszik
mellettem. A többiek vonata 10 perccel előbb elment, mint a miénk és kb. 50 perccel kevesebbet is utaznak modernebb, szebb vonattal. De a miénk lealább tágasabb. Tényleg megéri vonattal utazni Oslo és Bergen között, a táj valóban gyönyörű, a hegyek között, fjordok mellett vezet az út.