Vitorlázás 07. 10-11.

Az egész hajóút során útinaplót írtam, az alábbiakban az egyes napok feljegyzéseit olvashatjátok.


07.10. kedd

Kari meglátogatása után a vasútállomáson találkoztam Alex-szel, a román AIESEC gyakornokkal és felhívtuk Geir Anders-t (ejtds: gejr annes), az egyik szervezőt. A vonaton megkerestük őt és a többieket. A vonatút tényleg nagyon szép volt, leszámítva amikor aludtam vagy valamelyik alagút egyikében voltunk. A leghosszabb alagút 10 km-nél is hosszabb volt. Láttunk havas tájakat (ld. jobbra), a vonat felmászott 1222 m-re a tengerszint fölé, majd le Bergenbe (4m-en van). A bergeni vasútállomáson már vártak ránk Lars-ék (Lars a főbérlőm, Trieu barátja, őáltala kerültem én a hajóra). Kocsival elvitték a csomagjainkat a hajóhoz (kb. 11-kor értünk Bergenbe, ahol még világos volt).

A hajó kisebb, mint képzeltem az alaprajz alapján, és nem rendes kabinok vannak, hanem hálófülkék ls emeletes ágyas szobák is. Az én hálófülkém (kabinom) az étkező-konyha rész körül van. Van 2 WC-nk tengervízzel és az egyikben zuhanyzásra alkalmas hely is. Éjfél előtt összegyűltük, hogy megismerkedjünk egymással, mindenki bemutatkozott norvégul. Rajtam és Alex-en kívül van még egy külföldi, Miriam Németországból, egyáltalán nem beszél norvégul. Kicsit kényelmetlen a hálófülke, mert a lábamnál van az összes csomagom és nem tudok rendesen kinyújtózni.


07.11. szerda

A kényelmetlenségek ellenére nagyon jól aludtam, regel nyolckor volt ébresztő. 15-en vagyunk az egy zuhanyzóra és 2 WC-re. :) Reggeli kilenckor volt, és nem halat ettünk! Ez is jól kezdődött. :)) Van egy tapasztalt kapitányunk, aki öreg hajósnka látszik, két matrózunk, egy szakácsunk és egy öreg tengerészünk ("bestman"). A többiek mind fiatalok, 15-en. Mindenkinek saját száma van, a sorakozókor így a legegyszerűbb megállapítani, hogy ki hiányzik. Én a 12-dik vagyok, ez norvégul "toll".

A biztonsági előírások ismertetése és néhány ijesztő történet (menekülő tengerészekről) után újságírók jelentek meg, akik a legnagyobb nyugat-norvég laptól jöttek. Fotóztak, kérdeztek, és elégedettek voltak, hogy most először külföldiek is részt vesznek a programon, nemcsak az oslóiak, hanem egy bergeni fiú is. A fotósok kedvence a fedélzeten lévő farkaskutya, Sala volt. Nem tudom, kihez tartozik, szerintem a kapitányhoz... A biztonsági "kiképzés", mentőmellény-próba és egyebek után volt egy kis időnk bemenni a városba, mindössze 1 rövid óra, így a környéken mászkáltunk. Megnéztük a híres fjord-parti faházakat (ld. balra), azaz a Brygge-t (amelyeket az UNESCO véd), az erődítményt, ami a 13. században épült és még ma is használják, hivatalnokok dolgoznak benne; valamint a halpiacot. A kikötőben horgonyzott egy 2002-ben épült, de nagyon öregnek látszó fahajó is, ami éppenséggel eladó. Csupán annyiba kerül, mint egy lakás Oslóban. Most derült ki, hogy du. egy előtt el sem indulunk, szóval várunk.

15 óra felé, amikor elindultunk végre, a tenger csendes volt, a szél sem fújt, így a motort is be kellett indítani, nem tudtunk vitorlázni. A tengeribetegség messziről elkerült mindenkit, bár én indulás előtt a biztonság kedvéért két gyömbér-kapszulát is bevettem. (Azóta egyet sem.) Néha esett ma az eső, néha fújt kicsit a szél, egyszer-kétszer szinte még a nap is kisütött. Napközben megtanultunk különféle csomózási technikákat, persze hamar el is felejtettük őket, mivel 4-5 féle csomókötést képtelenség egymás után megjegyezni. De még lesz időnk gyakorolni. A cél egy sziget elérése volt, ahol az első norvég milliomos építtetett kastélyt és mivel a szigeten nem volt áram, fehér homokot és köveket hozatott, hogy éjszaka is lehessen közlekedni az ösvényeken.

Kikötés után felmentünk megnézni a kastélyt kívülről, amely ma múzeumként működik. Az egykori tulajdonos norvég zeneszerző amerikai leszármazottai ajándékozták az épületet a norvég államnak. Ma kicsit lerobbant állapotban van, érdemes lenne megőrizni az érdekes stílusa, orosz tornya miatt.

Vacsorára mozarellával töltött virslit, krumplipürét és párolt mexikói zöldséget kaptunk, én nagyon élvezem, hogy nem halon élünk. Este megnéztük a Shrek 3-at, aztán néhányan még beszélgettünk a fedélzeten a jövőbeli tervekről, a magyarokról, külföldiekről Norvégiában. Éjfél körül szinte mindenki nyugovóra tért, ha más miatt nem is, legalább Lars kérésére. A fedélzeten mostunk fogat és a tengerbe öblögettünk (persze egy pohár tiszta vízből).