Göteborgi hétvége

Alex-szel, a román gyakornokkal kettesben vágtunk neki a göteborgi hétvégének. Eredetileg Daniel, a venezuelai gyakornok és cimborája, Thiers Brazíliából is csatlakozott volna hozzánk, de Danielnek több, mint 3 hónap alatt sem készült el a munkavállalási engedélye, ezért nem hagyhatja el az országot, Thiers-szel meg nem tudom, mi lett, ő nem jelentkezett.

Péntek este 11 előtt nem sokkal indultunk és már hajnali 3 előtt kicsivel megérkeztünk. Ahogy a busz beért a városba, nagyon hosszan csak gyárak, ipari épületek húzódtak, de legalább fás-parkos, zöld területen. Nem volt olyan kietlen, csak nagyon hosszú, virsli alakú ipari terület (átalában tömbösített szokott lenni, nem?). Én arra számítottam, hogy az éjszakák Göteborgban is nagyon rövidek, így világos lesz és tudunk várost nézni. De mostanában mindig borult az ég, így majdnem sötét volt. Azért persze elindultunk körülnézni, először is a kikötőt vettük célba. A part menti fás területen nyulak (!) szaladgáltak. Így az első benyomásom a városról az volt, hogy tágas és közel van a természet.

Ötkor kinyitott a vasútállomás (a legrégibb Svédországban, a 19. sz. közepén épült) váróterme, így bementünk melegedni és reggelit szerezni. A buszállomás várócsarnokában üldögéltünk egy darabig, aztán elindultunk, hogy becserkésszük a szállásunkat, amely hétkor nyitott. Ez a pályaudvartól nem messze volt, az Ullevaal stadionnál (fura alakja miatt híres, egyébként az egyik legnagyobb Svédországban) - szemben az oroszlános erőddel (egy oroszlán van a tetején). A hostelben egy kedves lány fogadott, de csak 11-kor tudtunk becsekkolni, addig viszont alhattunk egy kicsit (a buszon kevesebb, mint négy órát aludtunk). A check in után biztonságba helyeztük a holminkat és felkerekedtünk megismerni a várost. Annyi könnyebbség volt azért, hogy Alex már járt Göteborgban egy AIESEC konferencia alkalmával, na meg két évig eleve Svédországban élt (az előző gyakorlata alkalmával).

Először a turistainformációt kellett megtalálnunk, hogy megvegyük az egynapos Göteborg Kártyát. Ennek segítségével rengeteg mindent ingyen nézhettünk meg, sőt, kuponokat is kaptunk, amivel kedvezményesen vásárolhattunk (volna), ugyanis Göteborgba sokan vásárolni mennek, mivel sz északi városok közül ez az egyik legolcsóbb. Ugyan minden főbb útvonalon és bevásárlóközpontban ugyanazokat a boltokat és márkákat láttuk, de biztos van, akinek ez izgalmas. Mi kezdetnek felültünk a régi villamosra (ld. kép), ami Liseberg-ig, a vidámparkig vitt el bennünket (el is terveztük, hogy majd este visszajövünk). Lisebergtől nem messze bementünk az Universeum nevű rendhagyó múzeumba. Azért volt rendhagyó, mert leginkább a Csodák Palotájára hasonlít, ahol mindent ki lehet próbálni. Érdekes dolgokat láttunk, technikával, fizikával, biológiával, kémiával kapcsolatosan. Volt egy, az esőerdőket bemutató rész is, nagy akvárium anyacápával és kiscápával (!), fotókiállítás természetfotókkal.

Aztán felültünk a híres városnéző Paddan-ra, vagyis békára (ld. balra), amely elvileg 20 híd alatt visz végig a városon, de a magas vízállás miatt más útvonalon kellett mennünk. Így is nagyon izgalmas volt, amikor elhaladtunk egyik-másik híd alatt, volt, hogy le kellett ülni a csónak fenekére, hogy be ne verjük a fejünket. Erről videó is készült. Az idegenvezetés is nagyon jó volt, láttunk mindent a paddanból, amit csak érdemes. Göteborg két városrészét egy folyó (a Göta) választja el, ezen mentünk ki a kikötőbe, ahonnan a tengert is látni lehetett. Göteborg Svédország második legnagyobb városa, kb. félmillióan lakják (mint Oslot...). Egyben Svédország legfontosabb kereskedelmi és ipari központja (ez látszik is rajta). Itt van Skandinávia legnagyobb kikötője és a hajógyártás központja. 10.000 hajó és 3 millió komppal érkező utas köt itt ki évente.
A paddanról láttuk a Haga városrészt, amely a legidősebb (a 17. században épült), a Tengerészek Tornyát, ahol egy női alak várja haza a tengerészt, de érdekes módon nem a tenger felé fordulva, hanem a város felé... Természetesen láttunk templomokat is, többek közt azt, amelyet a németek építettek, ugyanis nagy lélekszámú német kisebbség él a városban évszázadok óta. A paddan elhaladt néhány múzeum előtt is, többek között a Maritman előtt, ami a világ legnagyobb lebegő hajómúzeuma, az Orvostörténeti Múzeum előtt (amely egykor kórházként működött, sokszögűnek akarták építeni, de elfogyott a pénz és most kb. félkör alakú), a Halászok temploma előtt (amely 1874-ben épült, és igazából egy vásárcsarnok, de a tornyai miatt hívják templomnak - ld. a fotón), a kilátó előtt (GöteborgsUtkikken, vagyis a "Lipstick" (rúzs) néven elhíresült épület), a Tanárképző épülete előtt (ami leginkább egy modern kiállítóteremnek látszik kívülről, vagy egy épületnek, ami fel van állványozva). Láttuk az egyetem épületeit, a nagy cégek irodáit a folyóparton, a hajóépítéshez használt hatalmas gépeket, óriási, sokemeletes utasszállító hajót és egy gyönyörű, hatalmas vitorlást, a Vikinget (ld. balra). Ez olyan nagy, hogy nem lehet vele egyben elhagyni a kikötőt, mert a legmagasabban lévő híd alatt sem fér ki. Ma konferenciáknak, rendezvényeknek és egy étteremnek ad otthont. A kikötőben láttunk "bulihajót" is, ami a fiatalok kedvelt szórakozóhelye.

A paddan-os városnézés után a Kungsportsplatsen-en lévő Színházat is láttuk kívülről, majd bementünk a közeli Trädgaardsföreningen parkba, ahol sajnos a Pálmaház felújítás miatt zárva volt. A parkot 1842-ben létesítették, és ahhoz képest, hogy Skandináviában vagyunk, meglehetősen egzotikus hangulata van a pálmák és rózsakert miatt. A Pálmaház a londoni Kristálypalota másolata.

Próbáltuk felhasználni az egyik kuponunkat vacsorához, de a megjelölt hely már zárva volt este hétkor, így betértünk egy élelmiszerboltba és felszerelkeztünk salátával, Ramlösa ásványvízzel, svéd sörrel (ajándékba) és cukorkával (ez Svédország egyik specialitása). A Götaplatsen-en vacsoráztunk a Poszeidon szobor társaságában. A tér az 1923-as VilágExpo-ra épült, különböző oldalain múzeumok, koncerttermek és a Városi Múzeum helyezkedik el. Ezután mentünk ki Lisebergbe, amely Skandinávia legnagyobb vidámparkja és Svédország leglátogatottabb turista látványossága. Felültünk a hullámvasútra, ami Alex-től hőstettnek számított, ugyanis tériszonya van. Ő még játszott agyaggalamb-lövészetet és más játékokat, én pedig lemondtam arról, hogy 2 kg csokit nyerjek, mert az esélyem igen csekély volt (mégis elég sokan sétáltak hatalmas csokoládés dobozokal...). Este 11-kor jöttünk el, a park még éjfélig nyitva volt és hatalmas tömeg volt bent. Kerestünk egy szimpatikus helyet, ahol megittunk egy-egy sört (én nem tudtam megbirkózni egy egész korsóval sem), sajnos a Carlsberg még mindig kesernyés. Éjfél után értünk haza a hostelbe, ahol én salátamentesítettem a táskámat, aztán aludni tértünk, ki-ki a saját nemének megfelelő hálóterembe. Éjjel arra ébredtem, hogy egy lánycsapat a bejárati ajtó előtt részegen kiabált és énekelt, hogy engedjék be őket (az ajtókat éjjel 3-kor bezárták s csak reggel 7-kor nyitották ki), amikor reggel hétkor visszajöttek, megint elég hangosak voltak. Mi reggeli után, kb. fél 10-kor indultunk el, mostmár az összes csomagunkkal (hátizsák, hálózsák, oldaltáska).

Először megnéztük a Gusztáv Adolf teret, amelynek korábban "Nagy Tér" (Stora Torget) volt a neve. Itt található a régi és új Városháza, a Tanácsháza, és a Tőzsde épülete. A tér közepén II. Gusztáv Adolf, a város alapítójának szobra áll (ld. jobbra).

A Maritiman Múzeumhoz mentünk ezután, de mielőtt fel- és bemásztunk volna a hajókra/-ba, megnéztük a parton álló Operaházat. Ez állítólag a világ legmodernebb operaháza. 1994-ben nyitották meg a kétszintes épületet. A Maritiman Múzeumban láttuk a göteborgi hajóépítészet remekeit, többek között egy hatalmas rombolóhajót (ez a megfelelő szakkifejezés?), amely 5 szintes volt, a tetején rakétakilövőkkel és helikopter-leszállóval. Az '50-es éveknem épült. Le is lehetett menni az egyes szintekre, megnézni, hogyan élt a személyzet, milyenek voltak a korabeli berendezések (irányító szobák, motorház, stb.). Ezen kívül más hajókat és egy tengeralattjárót is megnézhettünk. Alex le is mászott a tengeralattjáróba.

A kilátás a Lipstick-ből, 86 méter magasról azt az érzetet keltette bennem, hogy Göteborg nem más, mint egy nagy iparváros, szép kis belvárosi résszel. Azért szívesen visszajönnék megnézni a város másik felét is, a folyón túlit. Ide sajnos nem jutottunk el, pedig itt van a legrégebbi városrész, a Haga. Következő programként a Nya älvsborgs erőd meglátogatását tűztük ki, ahova kb. 30 perces hajókázással lehetett eljutni. A Göteborg Pass-os ingyenjegy mellé vettünk egy kiegészítőt, amellyel egy rendkívüli idegenvezetésben volt részünk a szigeten. Ahogy megérkeztünk, kosztümös férfiak és egy nő fogadott, a csoportot szétosztották aszerint, hogy ki beszélt norvégul és ki nem. Alex-en és rajtam kívül nem volt más a nemzetközi csoportban, mégis külön vezettek körbe minket. Először a hölgy mondta el, hogy mostantól rabok vagyunk a szigeten és menjünk a templomba imátkozni az életünkért. Szerepe szerint ő a sziget és az erőd urának az özvegye volt. Színházi előadás keretében mesélte el az ura és a templom történetét. Ezután az erőd kapitánya jött értünk, felvitt a várfalra és elmondta az erőd történetét, a dánokkal való háború egyes részleteivel együtt. Majd az egyik "rab" vitt minket tovább, ahol bevezetett minket a raboskodás rejtelmeibe. Amikor visszaértünk a városba, megebédeltünk, majd sétáltunk még a városban. El akartunk menni a Világ Kulurtális Múzeumba, de 20 perccel zárás előtt értünk oda, így inkább a további sétálást választottuk. Az egyik nagyobb utcán irakiak felvonulással ünnepelték a nemzeti ünnepüket. A csomagokkal megpakolva, fáradtan érkeztünk a buszpályaudvarra, ahol némi várakozás után majdnem rossz buszra szálltunk, mert állandóan változtatgatták a kiírást és a buszsofőrök is átvariálták a dolgokat. Kb. 40 perces késéssel indultunk, mégis a tervezettnél korábban, fél 12-kor értünk vissza Oslóba. Alex már nem tudott hazamenni Skienbe, így nálam aludt a földön (az egyik matracomon).