Reggelire felvágottat, májkrémet, paradicsomos makrélát (ezt nagyon szeretem), nutellát, tejbegrízt kaptunk, svédasztalos rendszerben. Minden nap más-más 2 ember segíti a szakácsot, beosztás szerint. Fél órás váltásban kell figyelni a hajó elején a többi hajót, sziklákat, horgászokat, mert a hajó végéből a kapitány nem sok mindent lát. Ezen kívül váltásban segítünk a kapitánynak kormányozni (neki nagyon fárasztó lenne napi 6-8 órán keresztül ott állni) és negyed óránként ellenőrizni kell, hogy nincs-e tűz a hajón, ezt jelenteni a kapitánynak.
Reggeli után felmentünk a kastélyhoz, hogy megnézzük a múzeumot, de egy amerikai csoport miatt nem jutottunk be.Amúgy éjszaka nem hajóztunk, így nyugodtan aludtunk. Ma kb. fél 11-kor indultunk el, hogy 6-8 órás hajózás után elérjünk a Hardanger fjord bejáratához, ahonnan 300 métert felmászva feljutunk majd egy gyönyörű gleccserhez, a Folgefonna Nemzeti Parkban. Ebédre "hideg macskát" ettünk, aminek semmi köze a macskához, annál inkább a halhoz. Hideg pisztráng-pástétommal töltött hamburgerről van szó (hamburgerzsömle salátával és majonézzel). Ezt még Norvégiában sem dobták piacra, annyira új, mi is ajándékba kaptuk - kóstolónak - a forgalmazótól. Ebéd után leengedtük a vitorlákat (ld. balra), egész jó szél volt, a motort kikapcsoltuk és csak vitorláztunk. 
Igaz, sokkal lassabban haladtunk, de más érzés volt. Jobban ringott a hajó, de a lassabb haladás miatt az út sokkal végeláthatatlanabbnak is tűnt. Szegény egykori hajósok, akik több hónapot töltöttek a tengeren...Délután volt alkalmam kormányozni is, bár manapság GPS-szel és egyéb navigációs rendszerekkel sokkal könnyebb tájékozódni. Mivel egy szoroson kellett átjutnunk, a kapitány átvette a kormányzást, szerencse is, mert két motorcsónak jött szembe egyszerre. Később felvontuk a vitorlákat a szakadó esőben (ld. a képet),
vicces volt a farudakon csüngve felfelé tekerni a vitorlát, de ez volt a dolgunk. Vacsorára valami csülökszerű húst kaptunk héjában sült krumplival (Mami, csuklasz?), utána megnéztük az Ördög Pradát visel c. filmet. A könyv olvasása után mondhatom, hogy a film sok részletben merőben más.07. 13. péntek
Miután az éjszakát Sundal kikötőjében töltöttük, reggeli után tényeg elmentünk megnézni a gleccsert, mert tegnap este már túl késő volt elindulni, amikor megérkeztünk. Állítólag 5 km-re volt a hajótól, de olyan tempóban haladtunk, hogy elég hamar megtettük ezt a távot. A Bondhus gleccser (a Folgefonna gleccser része) vájta U alakú völgyben kirándultunk, középen egy folyó folyt elég sebesen. Nem lehetett túl tiszta, mert a gleccserből jött és zöldes volt a vize, nem fehér. Lars mondta, hogy a gleccser vájta völgyek általában U alakúak és a folyó később keletkezik bennük, a folyó vájta völgyek viszont V alakúak. A gleccser maga (az Ausztriában látottak után) kicsit csalódás volt, mert a nagy része már elolvadt és nem is tudtunk közel menni. 
De a táj, a sok vízesés (az egyiknek a folyóvá szelídült vizéből ittunk is) bőven kárpótolt. Odafelé úton beszélgettem Petivel is, akit én ébresztettem a Piszkés utáni első reggelén, de örült, hogy legalább hallott. Amikor visszatértünk a hajóra, láttam, hogy beosztás szerint én vagyok a felelős a mellékhelyiségek tisztasááért és ha kell, a konyhában harmadikként besegítek. Ebéd után derült ki, hogy cserébe ma minden más szolgálat alól (tűzellenőrzés, kormányzás, forgalom-figyelés) felmentést kaptam. Ebéd után kiültem a hajó elejébe az egyik összetekert vitorlára olvasni, a nap néha sütött (!), végre kellemes volt az idő. A hinatágy-szerű helyen el is aludtam, kb. 1-1,5 órára, néha éreztem, hogy a nap forrón sütötte az arcomat, de néha hűvös volt, ha fújt a szél.Amikor kikötöttünk Norheimsund-ben kb. du. 4-kor, megnéztük a kikötőben lévő hajómúzeumot, a javítás alatt lévő hajókat, és eljutottunk végre boltba is, létfontosságú csokiért. Lars mutatott egy bárkát, ami kifejezetten észak-keleti (nordlandi) hajótípus, jellegzetessége a formája (nem vágott hátú), és hogy kövek vannak benne nehezékként. Ez utóbbi praktikus, mert ha felborul a csónak, akkor a kövek kiesnek belőle és könnyű visszafordítani, nem úgy, mintha fém lenne benne. A súly viszont az irányítás miatt feltétlenül kell bele.
A vacsorát (spagettit) Mirjammal, a német lánnyal és Kai-jal, a szakáccsal hárman készítettük el, mert Thomas, a második kukta beteg lett és nekem kellett beállnom helyette. Vacsora után Mirjammal elmosogattunk és elpakoltunk, aztán négyen elmentünk strandröpizni, majd még öten csatlakoztak hozzánk és ketten nézték. Nem igazán volt jó, főleg, hogy Anna és Maria (testvérek) annyira óvodásként vislekedtek, hogy számomra ez már nem volt vicces. Kb. 22:15.kor hagytuk abba, én még beszélgettem Simonnal, a negyedízben magyar sráccal a küzdősportokról, aztán a hajón a többiekkel mindenféléről. Ma Simonnak és Frederiknek az "igen" és "nem" szavakat tanítottam meg magyarul, minden este 1-2 könnyebb kifejezést tanulnak, saját kérésükre. Most 0:47 van, az "ágyamban" fekszem, lassan nyugovóra térek. Holnap vezetéssel is megnézzük a hakómúzeumot, aztán elérünk Rosendalba, ami utunk célállomása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése